Mit tegyek? Elkényeztetett, anyámasszony katonája típus vagyok. Megváltozhatok még?

Én ultimátumot állítanék eléd, vagy találsz munkát x időn belül, vagy mehetsz, amerre látsz.

De a saját érdekednek kellene lennie, hogy önálló életet kezdj, hogy ne mondhassa meg senki, hogy mit és mikor csináld (persze nem szó szerint, de érted), hogy legyen családod, párod, mert azért lássuk be, egy ilyen emberrel nem szívesen kezd kapcsolatot senki.

Szóval igen, hosszú távon bajod lesz belőle, meg aztán szüleid sem tarthatnak el a végtelenségig.

Hát öreg, én irigyellek. 5 éve nem csinálsz semmit? Azért az ultimátum túlzás, hiszen senki nem rakná utcára a saját gyerekét.

5 év elég hosszú idő, pláne úgy, hogy nincs senkid, és nem is csinálsz semmit. Bár szerintem én egy idő után megunnám a semmittevést. Nem akarlak bántani, de ha tényleg semmit nem csinálsz, akkor eléggé leépült az agyad. Ezt most úgy értsd, hogy el szoktál bármilyen nemű gondolkodástól. Emellett a rendszeresség is hiányozhat az életedből.

Amúgy egyszer úgyis kell csinálnod valamit, és szerintem pokoli lesz ezek után bármilyen munkát is végezni.

Nem. Nincs benned motiváció a változásra. Neked minden úgy jó, ahogy van.

"Az a baj, hogy nem is akarok megváltozni jelenleg. Nekem ez így jó, hogy az anyám mos, főz rám, takarít, én meg nem csinálok semmit (munkahelyem sincs még)."

Látod? Magad sem akarod. Akkor mi itt a kérdés?

"utolsó: jól mondod, az agyam leépült már kicsit, "begyöpösödött" lett a gondolkodásom, előítéletes lettem, meg szerintem büszke is..."

És mondd, szerinted, MIRE vagy büszke? Arra, hogy életképtelen mama kedvence vagy, akit felnőtt korában is a szülei tartanak el, nincs párkapcsolata és úgy bánnak vele a szülei, mintha gyengeelméjű vagy másfél éves kis pisis volna?

Mit tettél le az asztalra, amire büszke lehetsz?

Mert ellenkező esetben nem büszke vagy, hanem csak tohonya és beképzelt.