Mit tehetnék, hogy jobb legyen?

Sziasztok! Előre szólok, hogy hosszú lesz. Nos kezdjük azzal, hogy a gyerekkorom elég "nehézkes" volt. Iskolában nem voltak barátaim és megvertek, megaláztak. Tanárok is eléggé szívóztak velem. Hiába tanultam mindig belekötöttek valamibe, úgy tették fel a kérdést, hogy ne tudjak rá válaszolni, szerintük Én nem tudtam beilleszkedni az osztályba stb. Szüleim elváltak és anyummal laktam, éheztem elég sokat, apám nem volt mellettem, hogy segítsen, megvédjen. Gyakran kiabáltak velem - apám is amikor találkoztam vele - és hallottam tőlük is, hogy bennem van a hiba. Ezáltal eléggé magamba fordultam, sírtam, depresszív lettem és kezdtem elhinni és mondogatni, hogy igen mindenről Én tehetek. Miután végeztem a sulival Én is szerettem volna egy barátnőt. Gondoltam, hogy lehetetlen de azért megpróbáltam és hatalmas kudarcok voltak természetesen! :) Mondanom sem kell, hogy mennyire jól esett az amúgy is érzékeny, önbizalomhiányos énemnek. Egy éve viszont megismertem egy lányt akit nagyon szeretek és boldogok vagyunk. Együtt képzeljük el a dolgokat. Ezzel nincs is gond, azzal viszont igen, hogy nagyon könnyen felidegesedem, agresszív leszek és akár rajta vezetem le (vagy magamon). Ugye ez így nem okés azért sem mert rengeteget tett értem. Nem akarom, hogy rámenjen a kapcsolatunk. Régen is eléggé ideges voltam, de most nagyon durván előtör belőlem. A boltban is, utcán is akárhol és képes vagyok kiabálni, mondani a magamét. Gyakorlatilag egy idegroncs vagyok. Legalább is Én így érzem. Utcára sem nagyon megyek, mert belém jön egy érzés ami miatt teljesen megfeszülök, leizzadok és elkezdek viszketni na meg a szívem ver mint az állat és azt érzem, hogy engem néznek, rajtam nevetnek stb. Hirtelen zajokra mint például tüsszentés, ajtó becsapódás vagy ha dudál egy kocsi természetesen megijedek. Ez ellen mit lehetne tenni, vagy mi ez az egész? Esetleg gyógyszerekkel lehetne-e kezelni (pl.: nyugtató), vagy egy idő után hozzászokna a szervezetem? Ha valaki tudna épkézláb választ adni azt megköszönném, mert így gyakorlatilag életképtelen vagyok... Köszi, hogy elolvastátok! :)

21/F