Véleményetek szerint, miért van ennyi lelkileg sérült, bolyongó, céltalan fiatal közöttünk manapság?

Azt hiszik amit a neten olvasnak az igazi. :D

Meg szerintem a sok gépezés miatt is van ez.

Ez egy szuper kérdés amire kevésbé tudok Neked szuper választ adni. Én 21 vagyok megjártam Angliát is elégnagy sikerrel, de egyéb okok miatt haza kellett jönnöm és ott hagynom a kialakulóban lévő "karrieremet". A gyerekkorom nehéz volt, apámat nem ismerem ( ez miatt van nyílván ennyi önértékelési és egyéb pszichés problémám), de általában úgy voltam vele, hogy mindig fel a fejjel. Történt egy nap, hogy elmentem pszichiáterhez, hogy esetlegesen kibeszéljem magamból a hülyeségeimet, a dolgokat amiken nap mint nap kattogok és aludni sem hagynak, de helyette kaptam 1 receptet és bevált.

Akkor tök jó volt minden, úgy éreztem az életem sínre került végre tudok önbizalomhiány mentesen úgy élni, társaságba, bulikba eljérni mint minden "átlagos" ember. Egy darabig ez rendben is volt. Csak hogy kezdtem rákapni a cuccra... egyre több kellett a kívánt hatáshoz amit a kezdetekkor egy napra egy 0.25ös tabletta kielégített ma pedig kell vagy 6x0.5 hogy legalább észnél legyek. (Most is be vagyok "állva" ami annyit jelent, hogy ilyenkor vagyok normális nincs elvonási tünetem és rendesen gondolkodom.)Megjártam már egy elvonót is, de csak 2 hetet voltam akkor úgy éreztem, hogy menni fog gyógyszer nélkül az élet és ha betartom amit a dokik javasoltak akkor majd szépen lejövök róla. Eleinte ment... csak amint írtam megjártam külföldet ami rengeteg stresszel járt, és persze még itthonról amik maradtak bogyóim kivittem magammal. Ott kezdtem ismét vissza szokni rá, de csak lájtosan mert ha bekábultam volna tőle nem tudtam volna dolgozni és kirugtak volna.

Nos azóta ugye hazajöttem... a helyzet egyre csak romlik. Nincs lelkierőm visszamenni újra, új életmód új emberek, közegek, helyek... újra beilleszkedni. 5hete jóformán a boltig meg vissza mentem zabálom a gyógyszert hogy észnél legyek, de kétségbeesetten létezem mindennap hisz a szer miatt annyira megváltozhatott ezek szerint a személyiségem, hogy senki sem kíváncsi rám. Gőzöm sincs mit tegyek, itthon nincs TB-M nemtudok elvonóra menni, saját zsebből nemtudom állni aköltséget. Nap mint nap sajna beugrik, hogy ha elfogy a maradék bogyóm vagy magamat ölöm meg, vagy a mellékhatások végeznek velem ugyanis ha hirtelen vonják meg az embertől és föleg aki hosszu távon sokat szed annak rossz, borzasztó mellékhatásai lehetnek. Na kicsit lehet el is tértem a témától, csupán vakon kiírtam magamból a problémám és egy picit talán most jobban is érzem magam, bocs ha sok a helyesírási hiba, vagy nem épp neked válaszoltam pontosan, de velem ez van. Én jelenleg ezért vagyok céltalan, mert szarul érzem magam a bőrömben, egyedül vagyok mindenki elhagyott, gyógyszerfüggő lettem lassan elfogy a kint megsprolt pénzem lakásra se lesz pénzem nemtudom mi lesz velem...

Ne csodálkozzunk, amikor az értékrendek arra tolódtak hogy minden háttér nélkül szülik az agyatlan tinik a gyerekeket, aki majd azt sem tudja ki az apja a 20 pasi közül akivel az anyja kavar.

Akik normális (apa-anya) és törődő szülői háttérrel rendelkeznek azok általában nem így végzik.

Mert mindenki másoknak akar megfelelni, és nem önmagának. Bár a kettőt nehéz szétválasztani, mert ha mások rólad alkotott negatív véleménye rossz irányban befolyásolja az életed, akkor számít, h mit gondolnak. Ezért inkább csak azt mondanám, h túl sokat adnak erre, miközben az igazán fontos dolgok mellett elsiklanak. Kevesen gondolnak a jövőjükre, mert lefoglalják őket az apró-cseprő problémáik pl.kapcsolatok, barátok, szórakozás

L/21

Én azt gondolom hogy azért van ez többek közt, mert ezek a fiatalok nem (sem) tudhatnak magukénak pl olyan értékeket, értékrendet (pl mert nem is találkoznak ilyesmivel, ezért nem is ismerhetnek ilyet; mert nem is trendi), amelye(ke)t megismerve, magukénak érezve és azt követve értelmet tudnának adni az életüknek és értelmes célokat saját maguknak. Mert a tv-t bekapcsolva pl nagyon ritkán találkozhatnak ilyesfajta értékekkel és/vagy viselkedésmintákkal, hiszem az éjjel nappal Bukarest, meg a Barátok közt és hasonló tartalmatlan lezüllesztő, lekileg kiüresítő szarságokhoz jutnak hozzá elsősorban, meg a tudatmódosító reklámokhoz és a pornóhoz, meg egyáltalán a fröccsöntött műanyag szeméthez.

Meg mert a mai anyagelvű világ eleve különféle szénvegyületek halmazaként definiálja az embert, és vele együtt minden mást is terméknek tekint és fogyasztásra ösztönöz és eleve egy olyanfajta mókuskerékbe kényszerítí a lezüllesztett, megvakított embert, amiben az ember -lévén nem csak anyag- természetszerűleg nem találhatja a helyét hosszabbtávon.

Talán kicsit leegyszerűsítő, de azt is mondhatnám, hogy pl azért, mert a közelmúltig bezárólag nem volt napirenden az iskolai hitoktatás. Ami persze nem csodaszer, de legalább esélyt ad(hat) adott esetben egy fiatalnak, hogy valami mással is találkozzon, mint ami a mai mainstream vonulat a önmaga elpusztulása és az őskor felé rohanó materialista civilizációnkban.

Társadalmi okai vannak, a család is a társadalom kicsinyített mása. Ebben a társadalomban intelligens, programozható automatákra van szükség, amelyek ellátják a feladatukat és fogyasztanak. A család, óvoda, iskolák végzik el ezt a feladatot.

Akiket ez tényleg érdekel, Fromm (és Frankl) könyveit ajánlom, mert azokban megtalálható a megoldás is, persze csak egyénileg, nem társadalmilag, ugyanis mindketten elsősorban terapeuták.