Ha 23 évesen azt érzem, hogy nem vagyok jó semmiben, akkor nem is vagyok, vagy talán csak még nem fedeztem fel?

Elnézem jó pár ismerősöm, és mindenkinek olyan jó... :(

Tehetséges valamiben,vagy ha nem az, akkor a szülei támogatják, jó munkát szereznek nekik stb...

Azt érzem, hogy nem vagyok jó semmiben...

Jelenleg még egyetemen tanulok (csúsztam :S), mellette dolgozok egy gyorsétteremben, de tudom, nem fogok abban dolgozni, amit tanulok, mert megutáltam, illetve nem is megy annyira, mint anno gondoltam, hogy menni fog.

Ki szeretnék menni külföldre, de ahhoz is pénz kell.

Nincs pénzem, se párkapcsolatom, se családom.

Egyedül anyukám van, aki munkanélküli. Jelenleg Vele élek, így mindkettőnknek jobb anyagilag (is).

El vagyok keseredve...

Régen olyan sok álmom volt: szívesen lettem volna balett oktató, de sose volt pénzünk arra, hogy balett iskolába járjak, mostanra... mostanra meg már késő...

Szívesen lettem volna állatorvos, de a kémiához (enyhén szólva) nincs affinitásom. Nem tudok rajzolni, se énekelni, se hangszeren játszani...

Olyan szánalmasnak tartom magam. :S

Az elmúlt 1,5 éve szorongásos-depresszív zavart állapítottak meg nálam, most már legalább gyógyszereken élek... -_- Ez is zavar, hogy gyógyszereken kell, hogy éljek, másrészt, úgy érzem magam, nem jutok egyről a kettőre...

El vagyok keseredve, egy nullának érzem magam, és nem azért érzem így, mert önbizalomhiányos vagyok, hanem mert nem tudtam elérni semmit ebben az életben idáig...

Semmiben nem vagyok jó.

Talán még nem találtam meg a rejtett képességeimet? Vagy örökre ilyen maradok? Ilyen semmirevaló?