Van olyan dolog amit bánsz és úgy érzed egész életedben bánni fogsz? (olyan is jöhet amit meg tettél és olyan is amit nem)

Általános iskolás koromban volt egy nagyon jó lánybarátom, akit sajnos nem becsültem meg annyira, mint kellett volna. Nem akarok belemenni a részletekbe, szóval legyen elég annyi, hogy egy félreértésből adódóan megharagudott rám, én pedig túl büszke voltam ahhoz, hogy a bocsánatáért küzdjek.

Ma már nagyon bánom, hogy nem kaptam két kézzel utána, mert azóta senkitől se kaptam meg azt az angyali türelmet és közvetlenséget, amit anno tőle.

Gimis koromban mindig a tanulás érdekelt, olvasás stb., szerettem egyedül lenni, visszahúzódó voltam, elvoltam a saját világomban. Nem is "vettek észre" az emberek, főleg a lányok. De érdekes módon én sem közeledtem a lányokhoz, azt hiszem, későn érő típus voltam.

Volt egy lány a suliban, alattam járt, de nagyon jól nézett ki. Tipikus az a csaj, aki idősebbnek néz ki, mint amilyen valójában, fejlett, arányos, tökéletes test, nagy mellek, combok, smink, csinos öltözködés stb. Tipikus, aki után füttyentettek a fiúk és a legmenőbbek akarták megszerezni stb.. De ő ez mellett intelligens, okos lány is volt.

Egy alkalommal ment a folyosón és történt vele egy kis "baleset" (egy tanár elküldte valami könyvekkel egy osztályba, és a folyosón elejtette a könyveket, én pedig épp arra jártam, felszedtem és vittem helyette). Azelőtt nem ismertük egymást, nem tudtunk egymás létezéséről, de azután valahogy keresni kezdte a társaságom. Általában a könyvekről, filmekről stb. beszélgettünk, sokat leveleztünk, egyre többet találkoztunk. Mindig ő kezdeményezett, elhívott ide-oda. És az a helyzet, hogy voltam olyan hülye, hogy egyszerűen mint lány, nem érdekelt :D :D:D Elhívott haza a lakására is, bevitt a szobájába. Sütött nekem sütit stb. stb., de én egyszerűen nem csináltam semmit. Elkönyveltem barátnak. Ő meg nyomult rám (akkor nem vettem észre, csak azt hittem, közvetlen :D), de így utólag már tisztán látom. Egy alkalommal le is smárolt.

Mivel sok pasi döglött utána, 1-2-en engem hívogattak, meghívtak sörözni, és kérdezték a "titkomat", hogy a fenébe csinálom, hogy velem látni mindig :D Azt hiszem, csak annyi volt a titkom, hogy nem akartam tőle semmit.

De ezt egy idő után megunta a lány, hogy alamuszi vagyok, és eltűnt az életemből. Soha nem voltam szerelmes belé, de azóta nagyon gyűlölöm magam ezért. :D Persze teljesen más vagyok azóta (ez nagyon régi sztori), voltak barátnőim is, mindenféle, és ezért igazából el kellett volna felejtenem, de valahogy nem megy.

Azóta olyan lettem, mint azok a pasik, akik nyomulnak a nőkre, és ezt éreztetik velük. Fütyülni azért nem fütyülök utánuk, de biztos látják az éhes tekintetem, na hát szóval tudjátok :D Nem is nyomult rám ilyen nő azóta se. Most attól vagyok odáig, ha egy jó nő rám mosolyog, és beképzelek mindenfélét. Küzdenem kell a jó nők kegyeiért stb. - és valahogy olyan elérhetetlenek mindig :D És arra gondolok, ő ott volt!

Tanulság: úgy csajozz, hogy közben a nőben mindig legyen egy félelem, hogy akár ott is hagyod, hogy nem is törődsz vele tovább. Ne nyomulj úgy a nőkre, hogy azt érezzék, hogy rögtön a lábaik előtt heversz. Hanem legyél kihívás számukra.

A büszkeségem miatt 3 kibontakozó románcot szúrtam el.

Bánom, de tudatosan nem tanulok belőle.