Mit tanácsolnának/tok továbbtanulás szempontjából?

Ha ennyire érdekel, akkor érdemes középiskolában hajtanod, mert államira nem olyan könnyű bekerülni ezen a szakon.

A melyik egyetemre menj és el tudsz-e helyezkedni Magyarországon kérdéseidre annyit válaszolnék, hogy mire lediplomázol, minimum 7 év eltelik (gimi 4 + egyetem 3 legjobb esetben), addig sok minden változhat. A felsőoktatás és a munkaerőpiac szerintem a legrugalmasabb és legkiszámíthatatlanabb területek.

Viszont irigyellek, hogy ilyen korán tudod, mivel szeretnél foglalkozni, milyen irányban tanulnál tovább. Én az egyetemi felvételikor döntöttem el, hogy mi legyek ténylegesen, mindig változott az elképzelésem. De szerencsére jól döntöttem.

A pszichológust ne hagyd el, mert nagy szükséged lesz terápiára. Neked olyan szakma kellene, ami nem stresszel és sok testmozgással jár. Például víz és gázszerelő, vagy villanyszerelő. Tízszer annyit keresnek, mint egy diplomás. Az egészség a legfontosabb, de a pénz sem teljesen mellékes.

Ez nem jelenti, hogy fel kell adnod az érdeklődési körödet. Neked mindig szükséged lesz könyvekre , nemsokára más tudományágak is egyre izgalmasabbak lesznek számodra, de olvasni munka után is lehet.

Tudom, hogy nem ilyen választ vártál, de nem is bosszantásból írtam.

"olvasni a munka után is lehet"

Ilyet csak olyan ír, aki nem képes felfogni, hogy van olyan ember, akinek az a munka, hogy gázcsöveket szerel (és olvas mellé valami tvájlájtot szórakozásként), és van olyan ember, akinek az a munka és hivatás, hogy olvas és tudományokkal foglalkozik.

Úgyhogy utolsó, semmi értelme nincs a hozzászólásodnak, mert ha valaki egyetemre akar menni, akkor az egy szép gondolat, és sokkal nagyobb életcél, mint gázszerelőnek menni. Lehet, csalódtál az életben, de ez miatt nem kéne másoknak marhaságokat mondani.

Erre az lesz a válasz, hogy büfészakok, meg egy gázszerelő többet keres, mint egy diplomás bla, bla... De itt egyik sem állja meg a helyét. A kérdező ugyanis pszichológus szeretne lenni, ez a vágya, úgyhogy ha hozzá szeretnél szólni, akkor ebben segítsd és adj neki tanácsot.

Egyébként olyan kérdéshez meg ne szóljál hozzá, amihez fogalmad sincsen.

Szia! Idén végzek pszichón (ráadásul klinikain), ha lenne kérdésed, írj nyugodtan! Kriminál úgy tudom nincs Magyarországon.

Röviden annyi, hogy 5 év egyetem mindenképp kell, 3 évvel kitörölheted, utána pedig ha klinikus akarsz lenni akkor 4 éves szakképzés, utána ha el akarsz merülni egy módszerben, az plusz 2 év. (összesen 11) Ha nem klinikus akarsz lenni, akkor az egyetemi 5 év után vannak 2-3 éves postgrad képzések, de mondom, sztem kriminál nincs. Egyébként ezt ráérsz majd akkor eldönteni, ez már csak részletkérdés, szóval ha érdekel a pszichó, gyúrjál rá a gimire, aztán csomóan változtatnak egyetem alatt az elképzeléseiken. Mmint 1000 + 1 féle területe van, amiket szépen megismersz az egyetem alatt, lehet, h megtetszik valamelyik. Annyit mondok, hogy ha tényleg akarod, akkor tanulj nagyon sokat gimiben, mert nehéz bekerülni és nehéz bentmaradni. Én is hasonlóképp voltam mint te, 15 éves koromtól csak ebben a témában olvastam, még a strandra is vittem a 800 oldalas könyveket :) szóval csak akarat és elhivatottság kérdése.

egyébként egész könnyen el lehet helyezkedni már az 5 évvel is, de nem túl jól fizető. jól akkor keresel, ha a ráképzéseket megcsináltad + gyakorlott vagy a szakmában, szóval tény, hogy nem az az azonnal megtérülős fajta. ugyanakkor az egyik hozzászólóra reagálva: pszichológusnak nem azért megy az ember, hogy hű de megszedje magát, hanem mert ez az álma, a hivatása, segíteni akar, izgalmasnak találja, élete végéig boldoggá teszi. szerintem nem a pénznek kéne a fő motivációnak lenni. egy sima pszichológus minimum 110et kap, de van csoporttársam, aki még az egyetem elvégzése előtt munkát kapott, 180ért netto. szóval nem rossz, nem is mondom, h hű de jó, de el lehet vele lenni. terapeutaként viszont, ha eljutsz addig már szép pénzeket lehet keresni, de mint mondom, nem jó ha ez a fő motiváció.

pesti egyetemek közül Károlit dicsérik a legjobban, nagyon komoly ott a BA képzés, az MA kevésbé. Pázmány se rossz, mindkettő nagyon gyakorlatias. ELTE pszichójáról nem a legjobbakat hallottam - főleg kutatásorientált és nagyon nagy létszámú. kb ennyi jutott most eszembe.

#6

Ismerek embereket, akik gázcsöveket szerelnek és valódi irodalmat olvasnak, verset, prózát, kvantumfizikát. És ismerek szép számmal diplomásokat, akik már a Pitagorasz-tétel bizonyításába is belehalnának. (Ahogy, te is. Igaz? ) .

Ha azt hiszed, hogy kevéssé teljes az élete a kétkezi munkásnak, mint annak, aki évekig tanul - úgy hogy tizedét sem érti, aztán 95%-át elfelejti- akkor nagyon nem vagy képben. De tegyük fel, hogy érti, és nem felejti el? Egy részük erkölcsi nulla, mert boldogan kiszolgálnak bármilyen rendszert, vagy legalábbis semmi ellenállást sem fejtenek ki. Némely, pénzért gyógyító orvost, pszichológust már nem is minősítek. Ne nézd le, aki a kenyeret megsüti neked, a házad felépíti.

Nem azt írtam, hogy a pénz a fő szempont. Azt írtam, hogy az egészség a fő.

A kérdező szeret olvasni. Ez jó. Túl sokat olvas: ez nem jó. Ebben a korban a játékért, fociért, lányokért rajong egy srác, és ha okos, akkor a könyvekért is. Az életjátékot nem lehet úgy művelni, hogy egyfolytában csak az egyik térfélen művészkedsz.

A kölyök vagy neurotikus lesz... vagy nem. Ezért szerencsés, ha egy pszichológus rajta tartja a szemét.

( Muszáj még hozzá tenni: ne írja senki, hogy minden értelmiségit pénzsóvár taplónak neveztem. Mert ez nem történt meg. )

6 vagyok.

Figyelj... Abban igazat adok neked, hogy szükség van olyan emberekre, akik szakmát végeznek, mert nem kell mindenkiből egyetemista. Gazdaságilag sem éri meg ez, és egyébként sincs egy országnak csak értelmiségiekre szüksége. A megfelelő egyensúlyt kell megtalálni. Az sem jó, ha mindenki gázszerelő, de az sem jó, ha mindenki diplomás. Jelenleg túlképzés van az egyetemen, ezért én is pozitívnak értékelem azokat a tendenciákat, hogy a diákok nagyobbik részének érdeklődését inkább a kétkezi szakmák irányába toljuk el.

Azzal viszont már nem értek egyet, hogy olyan gyerekeket is próbáljunk meggyőzni arról, hogy legyen inkább szakmunkás, akik önmaguktól egyetemre mennének, akiknek értelmiségi céljuk van! Mert a közhiedelemmel ellentétben kétféle egyetemista van. Manapság azt hiszik (szerintem te is), hogy minden egyetemista bulizni jár az egyetemre és az állam fizeti nekik az ösztöndíjat a dolgozók pénzén (adókból) és ők pedig kiskirálykodnak, ingyen élnek. Igaz, hogy nagyon sokan tényleg ezt csinálják. Ezért kéne csökkenteni a létszámot, mert az a minőség javára is menne.

De vannak olyan egyetemisták is, akik hivatásból választják a pályájukat, kezdettől fogva tudják, hogy ők egyetemre akarnak menni, és nem elégednek meg a kétkezi munkával. Ilyen a kérdező is, ilyen vagyok én is. Azért, hogy egyetemen tanuljak, diplomám legyen, én megküzdöttem, régóta céltudatosan tanultam érte, és büszke vagyok az eredményeimre, a tanulmányaimra. És felháborítónak tartanám azt, hogy valaki megpróbáljon rábeszélni arra, hogy legyek gázszerelő. Illetve nem ezt tartanám felháborítónak, hanem azt, hogy van olyan ember, aki nem tiszteli a céltudatosságomat, és a saját véleményét rám akarja kényszeríteni! Te is ezt csinálod a kérdezővel, és ezért keltem a védelmére. Kicsit talán indulatosan, ezért bocsánatot kérek, ha megbántottalak, ha sértően fogalmaztam.

Csak egyszerűen nem illik a válaszod a kérdéshez. Ha azt kérdezné a kérdező, hogy valaki adjon neki tanácsot, egyetemre menjen, vagy szakközépbe szakmát tanulni, de egyébként ő nem tudja, nincsenek komoly tanulmányi céljai, akkor igazat adnék neked, én is azt válaszolnám, hogy tanuljon szakmát. De így, hogy a kérdező megmondta, hogy ő pszichológus akar lenni, méghozzá ilyen életkorban, így csak azt tudom támogatni, hogy pszichológus legyen.

Képzeld el azt, ha Petőfit arra sikerül az apjának kényszeríteni, hogy legyen mészároslegény! Vagy József Attilát, hogy legyen munkásgyerek a Dunaparton! Neki is mondták annak idején, hogy "jajj maradj már, én is írtam verset, kicsi korában mindenki ír". Ha ezekre hallgat József Attila, ma nem is ismernénk a nevét, meghalt volna valahol ismeretlenül, munkáslegényként, és borzasztó nagy veszteség érte volna ezzel a magyar irodalmat!

Remélem megérted ezt. Ha valakinek van célja, a céljában kell segíteni, tanácsot adni, és nem elbizonyítalanítani, és a saját, vélt igazadról meggyőzni!

Elhiszem, hogy valaki munkásként olvas, és okos. Nem ezt vitatom. Azt sem vitatom, hogy a munkások ne lennének fontosak (a szakma, amit végeznek), de itt most nem erről van szó! (Megjegyzem a diplomám előtt én is tanultam és szereztem is szakmát). Úgyhogy kicsit általánosítasz szerintem velem kapcsolatban.

A Pitagorasz-tétel bizonyítása sem okozna nekem gondot. Annak idején emelt érettségit raktam matekból, úgyhogy emlékszem rá, annak ellenére, hogy ma teljesen más területtel foglalkozok. Szóval te se gondold azt légyszi, hogy minden egyetemista segg hülye. Ne általánosíts.

Habár több, elméleti ismeretet birtokló, művelődő, olvasó ember van az egyetemisták között, mint kvantumfizikát olvasó tévészerelő, ezt azért valljuk be. Saját környezetemben is tapasztaltam ezt. Ezek tények, és nem azt jelentik, hogy egy egyetemistának le kell nézni a kétkezi munkást, csak azt jelenti, hogy az értelmiségi és munkás más életvitelt él, más a fontosak nekik az életben, más céljaik vannak, másképp látják a világot. Ezért nem érdemes, és nincs értelme hasonlítgatni a kettőt.