Nem negatív értelemben, de irigy vagyok a szomszédaimra. Hogy hasonlíthatnék rájuk?
Tudom mindenki legyen önmaga de ez más. Nem féltékeny vagyok inkább vágyakozó. A szomszédba költözött kb. fél éve egy fiatal pár. Egyetemisták, a szülők fizetik az albérletet. A lány orvosira jár, a fiú valami gazdasági szakon tanul. Az én szüleim sose mondták, hogy járjak egyetemre. Ők tipikusan azok az értelmiségi, sikeres, jómódú családba születettek, akikkel foglalkoznak a szüleik. Itt kellett rájönnöm, hogy semmim nincs, még művelt se vagyok. Ők ketten 6 nyelven beszélnek. A minap átszökött hozzájuk a cicám, beugrott az ablakon, és bebújt az ágyuk mögé. A lány kihajolt az ablakon és nevetve mondta, hogy maradhat, mert imádja az állatokat, max menjek át érte, mert az ő hangjára nem jön elő. Átmentem és bummm...Álomszép a lakás. Új designer bútorok, rend, tisztaság, jó illat, hatalmas plazma tv, hangfalakkal, laptop, menő szobabicikli stb. Meg is dicsértem. Rá kérdeztem, hogy a szüleik vették e, erre mondta, hogy nem, nem kényeztették őket a szülők, nyári munkával, fűnyírással, ilyenekkel gyűjtöttek mindenre, mert a szülők szerint így tanulják meg megbecsülni a pénzt. A lány meg bájos, közvetlen, megkínált üdítővel, és csinos, jól öltözött, szép a bőre, a haja minden! Tipikusan az a fajta aki jól néz ki, tudja is magáról, de nem bunkó e miatt. Olyan jó kedvem lett, ahogy beszélgettem vele. A fiú dettó: kisportolt test, jóképű, talpig úriember. Azóta meg vágyom a társaságukra. Olyan tökéletesek, sportolnak, szépek mindketten, szeretik egymást, jól öltözöttek, normális családjuk van, szelektíven gyűjtik a szemetet, múzeumba járnak. Én meg van 5 éve nem beszéltem apámmal.
Annyira elveszettnek, szerencsétlennek érzem magam, Úgy tanulnék én is, úgy sportolnék, olvasnék, de kevésnek érzem magam. Hazamegyek, kopott régi, bútorok, beázott plafon. Mit tegyek?
A múzeumokba kiállításmegnyitókon ingyenes a belépés. Ha barátokat akarsz elcsábítani, ajánlom a múzeumok éjszakáját (június 21.), igaz az fizetős (ha jól tudom), viszont sok érdekes programot szoktak szervezni.
Sport: jógázni pl. otthon is lehet, elég hozzá egy jógaszőnyeg meg valami oktatóvideó. Vagy menj el biciklizni vagy valami.
Lakás: bútorokhoz én nem értek (nagyon "remek" farostlemez bútoraink vannak), viszont tervezem egy faliszőnyeg beszerzését (ápol és eltakar) meg valami ilyesmi applikálását a falra: [link] Légy kreatív! :)
Tyler Durden: Tudod, mi az a dunyha?
Narrátor: Egy paplan.
Tyler Durden: Egy takaró, egy sima takaró. Na, de honnan tudjuk mi ketten, hogy mi az a dunyha? Szükségünk van dunyhára a túléléshez a szó nomád értelmében? Lófaszt! Akkor mik vagyunk mi?
Narrátor: Nem tudom, hát... gondolom, fogyasztók.
Tyler Durden: Úgy van! Mi fogyasztók vagyunk, az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, a televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon, viagra, hajnövesztő, műolaj.
Narrátor: Martha Stewart.
Tyler Durden: A francba Martha Stewarttal! Martha a Titanicot dekorálja ki nekünk. Süllyedünk, öregem, úgyhogy szard le azt a vacak kanapét, vagy mit, a zöld kárpittal együtt! Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell!
Amit birtokolsz az birtokba vesz.
Itt a könyvlista: (hosszú, nézd végig)
Gyerekeknek való:
Milne: Micimackó
Saint-Exupéry: A kis herceg
Eric Kästner: A két Lotti
Fekete István: Csí (megható könyv egy fecskéről)
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki (nagyon humoros, igaz, főleg nyelvi humor van benne)
Benedek Elek meséi (Elek apó meséi)
A Grimm testvérek meséi
Eric Knight: Lessie hazatér
Oscar Wilde: A boldog herceg
Nagyobbaknak:
Joy Adamson: Oroszlánhűség
Joy Adamson: Elza és kölykei (az Oroszlánhűség folytatása)
Swift: Gulliver utazásai
Dickens: Copperfield Dávid
Dickens: Twist Olivér
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai
Mark Twain: Koldus és királyfi
Kipling: A dzsungel könyve
Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója
Jack London: A vadon szava
Jack London: Az éneklő kutya
Jack London: A beszélő kutya
Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Mikszáth Kálmán: Noszty fiú esete Tóth Marival
Jókai Mór: Aranyember
Még nagyobbaknak:
Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem
Karinthy Frigyes: Így írtok ti
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Dymphina Cusack: Ketten a halál ellen
Emily Bronte: Üvöltő szelek
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Eric Knight: Légy hű magadhoz
Victor Hugo: Nyomorultak
Victor Hugo: A nevető ember
Victor Hugo: Párizsi Notre Dame
Stefan Zweig novellái: Sakknovella (pld.)
18 éven felülieknek:
Emile Zola: Nana
Emile Zola: Életöröm
Emile Zola: Egy asszony élete
Maupassant: A szép fiú
Floubert: Bováryné
Tenesee Williams: A vágy villamosa
Bernard Shaw: Warrenné mestersége
Felnőtteknek:
Németh László: Gyász
Németh László: Iszony
Németh László: Irgalom
Krúdy Gyula novellái
Ifj. Dumas: Kaméliás hölgy (operában: Verdi: Traviata)
Balzac: Goriot apó
Floubert: Érzelmek iskolája
Zola: A pénz
Maugham (Móm) elbeszélései
Thonio Kröger: Egy szélhámos vallomásai
Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
Jack London: A sárga sátán
Jack London: Eden Martin
Sinclair Lewis: Fő utca
Sinclair Lewis: Arrowsmith
John Steinbeck: Érik a gyümölcs
John Steinbeck: Egerek és emberek
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Puskin: Anyegin
Dosztojevszkij: Fehér éjszakák (nekem a kedvenc könyvem)
Tolsztoj: Anna Karenina
Tolsztoj: Háború és béke
Paszternák: Doktor Zsivágó (filmben is nagyon jó)
Nyirő József: Uz Bence
Csurka István: Közép-Európa hó alatt
Krúdy Gyula: Szindbád (és egyéb novellái)
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Wass Albert: Funtineli boszorkány (elég az I. kötet)
Moliere: Tartuffe
Moliere: Mizantrope
Szabó Dezső: Emlékkönyv
Tömörkény István: Novellák (a nyelvezete miatt)
Sienkiewicz: Quo vadis?
Andersen Nexő: Ditte, az ember lánya (más fordításban: Szürke fény)
Canon Doyle: Sherlock Holmes
Thomas Mann: Tonio Kröger, Egy szélhámos vallomásai (stb., stb.)
Rostand: Cyrano de Bergerac
Rostand: Sasfiók (Napóleon fiának életéről)
Margaret Mitchell: Elfújta a szél (mindenkinek!)
Könyv az anyák megmentőjéről, Semmelweisről írója?
Én nem beszéltem apámmal kb 5 éve, anyám depressziós annyira, hogy jobban érzem magam, ha csak tudom hogy jól van és ennyi (semmi több kommunikáció).
Apám szinte semmit sem segített ugy kb 15 éves korom óta, anyám tart el, még most is, ami elég szar érzés, mert haszontalannak tartom magam, de ezt eddig nem vettem észre, vagy nem akartam észre venni, hogy ilyen vagyok. Mindig én voltam a legrosszabb helyzetben a haverjaim között anyagilag és családi állapot szempontjából is. Én is vágyakoztam, de nem csináltam semmit, csak vágyakoztam.
Nemrég csináltam egy hülyeséget az e fajta viselkedésem miatt, és akkor rádöbbentem, hogy meg kell változnom. Én is vágyakoztam arra hogy valaki segítsen és támogasson, törödjön velem, mint a haverjaim szülei csinálták. Én is azt akartam amit ők, és anyám igyekezett anyagilag támogatni is, pedig elég rossz helyzetben voltunk/vagyunk ami a pénzt illeti.
No de aza hülyeségem miatt, tehetetlenül emésztettem magam a bánatomban 3 hónapig, és anyám is a depressziós gondolataival bombázott nap mint nap.
Nem intéztem el valamit időben és ez sok mindent vont maga után, ugyh volt időm gondolkodni (otthon, nem börtönben voltam), de rájöttem ha el akarok valamit érni, csak akkor tudom elérni, ha magamnak csinálom és nem kell foglalkozni másokkal (a jó értelemben, magaddal foglalkozz, ne másokkal).
Én is szeretnék szép lakást, aranyos barátnőt... de ha csak vágyakozom, nem lesz egyik sem.
Elkezdtem magamon változtatni.
Dolgozom a jövőmön, nem járok bulizni mert "nincs időm". Nem akarok arra időt szánni, amig rendbe nem hozom magam/a helyzetem.
Aranyos barátnőt is szeretnék, de alig beszéltem lányokkal. Tegnap sétáltam a városban, megláttam egy lányt, és elkértem a számát. (a pihenésre szánt időmet inkább töltöm egy lánnyal mint egyedül youtube-ozással).
Ezzel a regénnyi szöveggel csak arra akartam kilyukadni, hogy én is láttam azt amit szeretnék magamnak, de vágyakozással csak elszomorítod magad.
Egy Eric Thomas nevű férfi azt mondta hogy akkor érsz el valamit igazán, ha annyira akarod azt mint fuldokló ember a levegőt. Nem gondol ő sem másra, csak hogy levegőhöz jusson. Semmi más nem jár az agyában, mindent csak azért csinál hogy levegőt tudjon venni.
Ha annyira szeretnéd azt hogy hasonló életed legyen mint ami a szomszédaidnak adott, kezdj el tanulni, foglalkozni valamivel. Csináld azt amit szeretsz, és találd ki hogy kaphatsz érte pénzt.
Ha jobb jövőt szeretnél, cselekedj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!