Egy nő miért vágja le a hosszú haját?
ahogy figyelem az embereket, az ismerőseimet kivétel nélkül szinte mindig az van ha a nő feleség lesz vagy gyereke lesz rendszerint mindig levágatja a haját rövidre.
Oké hogy most trend a rövid haj de most ettől vonatkoztassunk el. Az is rendben van hogy töredezik, de a rövid haj is töredezik, sőt azt sokszor be kell formázni, hogy úgy álljon ahogy szeretné az ember, ergo a sok kis vegyszerrel még inkább csak roncsolja a hajat.
Szerintem egy hosszú haj nem követel több gondozást, mint egy rövid haj.
A legtöbb nőnek nagyon jól áll a hosszú haj, igazi nőiességet kisugárzó jelenség, szexszimbólum , és a férfiak többsége is előnyben részesíti a hosszú hajú nőket.
Bevallom őszintén én arra gyanakszom, hogy mindez azért van, mert ha egy nő már férjnél lesz vagy anyuka lesz akkor a hosszú haját mint fiatalságának egyik jelképét eltünteti, de miért? Miért akarnak a nők öregebbnek kinézni a koruknál? miért jó ez? Miért érzik ezt, hogy ilyenkor ezt kell tenni?
Értem én hogy sokakat fiatalít a rövid haj de annál több embert meg öregít is. Azt is értem hogy ilyenkor az ember újat akar, új embernek érzi magát és a nők sokszor a hajukkal fejezik ki ezt.. valami korszakot zárnak le és újat akarnak nyitni.
Csak közben azt nem veszik észre hogy ezzel vagy 5-10 évet tudnak öregítenek magukon.
De könyörgöm akinek szép hosszú egészséges haja van az miért válik meg tőle ha egyszer annyira jól áll neki, nem is kell hogy annyira egészséges legyen az se baj ha kicsit töredezett, manapság már kinek nem töredezett a haja.
Összes idősebb néninek is rövid a haja és göndörített, mintha ez valami törvényszerű dolog lenne.
Az én meglátásom és saját tapasztalataim szerint viszont ez az egész dolog csak még szomorúbb dolgot von maga után az esetek NAGY többségében,ha a nő anyaság vagy feleség talajára lép. Mégpedig azt, hogy sok nő azt hiszi ha férje lesz vagy gyereke lesz akkor már nem kell foglalkoznia magával, hisz van férje már nem kell szép ruhákba járni,(nem kell hosszú haj se) egyszóval nyugodtan elhagyhatjuk magunkat, meghízhatunk és a többi és a többi.
és ennek mi lesz a következménye? az hogy megcsúnyulunk, elveszik a maradék önbizalmunk is ez kihat majd a környezetünkre, egyre kevesebb lesz a szex, az anyai teendők mellé a munka mellé burkolózunk és mindent erre fogunk, hogy de hát nincs időm arra hogy foglalkozzak magammal.
Ja és akkor nyívákolnak a nők hogy a pasijuk elhagyja egy dekoratív fiatalabb nő miatt. most őszintén ezen szerintem nincs min csodálkozni. Egy anya leszünk a férjünk mellett és nem a feleségük. Na ez az amit a legtöbb nő elront.
csak egy példa. adott egy 40es éveiben lévő nő, megházasodik lesz két kisgyereke, egyre inkább elhagyja magát, nem ad magára és 6 év múlva jön a csattanó, a férje egy dekoratív nővel kezd találkozgatni. A nő ennek hatására hogy a férje ott hagyná a 2 kis gyerekével 20kilót lefogy teljesen összezuhan. 1 év múlva rá ( a férfi végül nem hagyta el a gyerekek miatt) a nő ismét összeszedi magát, ad magára, csinosabb ruhákba jár, kicsit elkezdi magát sminkelgetni több önbizalma lesz több lesz a szex és minden a helyére kerül, a férfi rájön hogy kapott egy "új" feleséget.
És hogy mi köze van ennek a hosszú hajhoz? A hosszú haj egy szimbólum.
Itt most nem is csak a hosszú hajon van a hangsúly, hanem azon hogy egy idő után képesek vagyunk abba a hibába beleesni, hogy feladjuk fiatalságunkat és beletörődünk abba hogy öregszünk, mert ez az élet rendje, de azzal hogy idősebbek leszünk nem jelenti azt hogy egyre kevesebbet kell magunkkal foglalkozunk.
NEM lehet mindent csak a rohanó világra fogni, ez csak a menekülés egyik eszköze. Igen is kell tudni szakítania időt az embernek magára.
Anyukám mondott erre egy jó példát: " Amit igazán akar az ember, arra mindig tud időt szakítani, csak akarni kell"
Nem kellene talán ilyen férfivel összejönni. Ha valakinek gyereket szül ismerje meg már előbb azt , hogy ugyan kivel köti össze az életét.
Ez egy másik fatális hiba, hogy azt se tudjuk kivel élünk együtt.
Nyilván beszélgettek arról milyen lesz a családjuk ha lesz. Itt nem derult ki esetleg, hogy egy olyan férfival készül elkötelezni magát, aki csak mindent elvár és nem tesz semmit.
Csak megyünk rohanunk bele a kapcsolatba, házasságba, gyerekszülésbe úgy hogy közben arra már nem szánunk időt, hogy kiderüljön működne ez hosszabb távon, a férfi nő kapcsolat, együttélés, munkamegosztás stb stb.
A házasság, a gyerek nagy változást hoz az életbe. Lehet tervezgetni, de nem csak az előre elgondolt dolgok valósulnak meg, sok minden közrejátszik, ami megváltoztathatják az utat. Pl. haláleset, szülés utáni depresszió, munka elvesztése... Az ember nagába roskad, nem fogja érdekelni, hogy néz ki. Maga a gyereknevelés is nehéz, ha nyűgös a baba, alig tudsz aludni, az alvás hiánya ingerültté tesz...
Egy nőnél sem derül ki előre, milyen feleség lesz, egy férfi sem fogja első randin tudatni a nővel, hogy a házasságban már nem lesz olyan tip-top.
Tudod az esetek többségében ez úgy zajlik, hogy először ketten végzik a munkákat. Aztán anyuka otthon marad a gyerekkel. Ebben az időszakban persze mindent megcsinál a férfinak nem kell semmit. Csak aztán jön a munkába visszatérés és sok férfinak ilyenkor nem akaródzik visszatérni a régi rendszerbe. Nem véletlen, hogy a legtöbb válás ebben az időszakban történik.
Tehát ez nem arról szól, hogy nem ismerte volna a másikat, de sokszor nem tudhatod, hogyan fog a másik megváltozni.
Megváltozni? Akkor ezek szerint értsem úgy hogy nem lehet valakit megismerni mert előbb utóbb ugyis közbejön valami és akkor majd jön a nyakleves?
Mi az hogy valakinek nincs kedve változtattni azon, hogy a házassága jobban működjön vagy akár az együttélés..ez milyen hozzáállás?
Ha valami gond van azt kezelni kell, nem beleroskadni. Tényleg ez lenne a megoldás, depressziom van azt ennyi? Nem a másiknak kéne kölcsönös támaszt nyújtania, jóban rosszban? Vagy elmenni szakemberhez?
Igen ilyenek vagyunk mi emberek, jönnek a problémák, mélypontok, és nem hogy megoldanánk?? Csak nyavajgunk hogy így meg úgy, meg nekem nincs kedvem.
persze a boldogság kell, de tenni érte valamit is, na azt már nem.mindig csak a könnyű utat választjuk.
Az a baj ha valaki nem küzd egy kapcsolatban azért hogy ne menjen tönkre akkor ott már meghalt valami.
Annak vége.
és Igen, képesek az emberek évekig boldogtalanságban élni mert gyávák! Nem mernek dönteni, mert így kényelmes.
Tényleg ennyit ér az élet?
Az igazság az, hogy a legtöbb ember azt se tudja hogy működik egy boldog kapcsolat, nem tudja hogy ha például az értékrend nem azonos a másikkal akkor annak már nincs sok jövője, majd megváltozik, majd lesz valahogy majd...aztàn nem lesz majd.
Mindig alább ad amikor jobbat is érdemelne.
Az tény, hogy emberek vagyunk, mind hibázunk és valahogy ettől annyira elcseszett néha az élet.
Erre sajnos konkrét megoldás nincs, de sokban segítne ha két ember között meg lenne az egészséges kommunikáció, és ha kicsit tudatosabban élné meg az életét, tisztába lenne azzal, hogy mit vár ez az élettől a párjától és elsősorban magától.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!