Ki akarom beszélni magamból a dolgokat de nem megy, miért?

Édesanyukámmal voltak gondok itthon, aminek következtében bennem is sok gond alakult ki, így jártam több pszichológushoz, illetve pszichiáterhez is. Sokszor magamba folytottam dolgokat, addig tudtam tartani magamat, és amint kibeszéltem magamból, onanntól kezdve nem tudtam összeszedni magam, mégis azt éreztem, ki kell ebszélnem magamból. A dokival való beszélgetéseket alig vártam. A pszichiáter mondta, hgy fontos, hogy kibeszélhessem a sérelmeimet.

Ennek ellenére hiába van sok barátom, mellettem egy csomó ember, és hiába mondom el neki, nem könnyebbülök meg.

Most kb. 2 ember van az életemben, akinek ha elmondom azokat, amik ténylegesen nyomasztanak, megkönnyebbülök, de nem tudom most nekik elmondani, mert nem olyaok a körülmények. Napról napra azt érzem, hogy szétrobbanok, nem bírom tovább. Nem bírom, hogy nem mondhatom el nekik. Másnak mondtam, nem könnyebbülök meg. Itt gyakorin is kiírtam magamból, semmi hatás.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Ha meg oda kerül a sor, hogy elmondjam, nem tudom, pedig belül már majdnem üvöltök, érzem, hogy szétfeszít a sok gond. Nálam ez azért veszélyes, mert múltkor pániktüneteim lettek, vagyis sokszor, és már majdnem magántanuló lettem ezek miatt.