Ilyenkor Mi Van?

Ha nem kérsz segítséget szakembertől nagyobb lesz a baj.

Nem vagy a magad ura, ezt nem fogod tudni kezelni.

Tudod az élővilágban minden élő teremtmény arról ismerszik meg, hogy az élet által elé állított kihívásokat legyűri, amihez erőt kell kifejtenie. A növény az erejét a növekedésbe fekteti, sejtszaporításba. Az állat életében szintúgy erő kifejtés figyelhető meg ahogyan elmegy ennivalót keresni, szaporodik, játszik mikor fiatal, hogy tudjon harcolni ha kell. És a természetben nem sűrűn figyelhetünk meg depressziós, élőlényeket, vagy direkt önmarcangolókat akik inkább nem tesznek meg valamit mert félnek. Az állat akkor is megy kajáért, mert hajtja az ösztön. Nincs tartós félelem érzet, ami annak tűnik az is inkább éberség, amit megkövetel a természet rendje. Szóval összességében a természetben élő lények jól érzik magukat. Legalábbis tuti, hogy nem letargiások.

Az ember egy vicces dolog a világban. Az ember míg felnő kap egy csomó tudást, családtól, iskolától, meg úgy a társadalomtól egészében. Megtanulja, hogy mit szabad, mit nem, mi jó s mi rossz, aztán még ehhez hozzájön a saját tapasztalata, és az ember ragaszkodik a megszerzett tudásához, mert az alapján tájékozódik a világban, tartja magát távol dolgoktól, és húzódik közelebb más dolgokhoz. Ez a része az embernek kicsit ellett túlozva. Annyira, hogy ebben él. Az emberrel el lett hitetve lévén, hogy ember sokat kell agyalnia, és pörög is ezerrel. És létrejön az egó uralma az ember felett. Az emberben is van erő ugye, hogy leküzdje az élet állította kihívásokat, és amint találkozik egyel kapcsol az elme, hogy mit tud róla, jó vagy rossz, de ez olyan rutinnal megy végbe magától, hogy már csak a vetületét érzékeli az ember, ami ha nem kívánt esemény a rossz érzést hozza létre, pl a félelmet.

Amikor az ember tisztán érzékeli az életerőt akkor szeretetről számol be az ember, amikor azt cselekszi az ember ami a feladata. A félelem sincs már erőből. Nincs olyan, hogy rossz erő. Mint ahogyan nincs olyan, hogy csúnya gonosz áramú konnektorba dugom a lámpát, és az alig akar működni. Olyan van, hogy vagy kevés benne az áram és akkor pislákol, vagy túl sok és akkor kiég. Ugyanígy amikor a félelem feltűnik, az emberben buzgó erő is érezteti, hogy valami nem stimmel. Az ember erejének nagy részét nem a megfelelő helyre koncentrálja, hanem az egóba, hogy a megtanult sémákat életben tartsa mert erre lett idomítva az ember. És azzal, hogy nem a megfelelő helyre megy az ereje tovább generálja azt amitől rosszul érzi magát, és nem veszik észre, mert erőlködnek csudamód, jár az agy egyre csak jobban, de az nem vezet sehova, csak abba, hogy még jobban befalazza magát az ember az egójába. Ördögi kör.

Amikor találkozik az ember valami akadállyal akkor jön az erő amivel azt legyűrheti, sőt még a megoldás is érkezik amit intuíciónak hívnak, de arra nem hallgat az ember, mert vagy észre sem veszi, vagy mert elveti mert túl egyszerű, és agyalásra lett szoktatva az ember, és már jelez is az erő, hogy nem jó helyre került, és kiakar teljesedni a valóságban. És ha tényleg az ember csak azért is belemegy a félelme tárgyába megzavarodik, mert a félelem eloszlik, és egy nagyon furcsa érzése támad, amikor az ismeretlen új információk töltik ki az egót, ekkor lesz jelen az ember.

Két világ van. Az egyik az egó világa, a másik a külső valóság. Amikor a kettő találkozik a tanultak alapján akkor az ember jót érez. Amikor pedig a valóság nem összeegyeztethető a belső világgal akkor rossz érzése támad az embernek. Ha az ember megoldja azt, hogy a külső valóság töltse ki a belsőjét mindig, akkor csak a szeretetet fogja érezni, a jelenben.

Az ember amikor kapja az erőt aminek az érzete a szeretet akkor ezzel ki is fejeztük, hogy mi történik. A szer maga az életerő szava. Amikor érkezik és táplál akkor a szer-etet. Ez az 5. elem, a szer-elem. Amikor szerelmes az ember akkor is annyi történik, hogy a saját idealizált ember képét rátudja vetíteni a valóságban a szeretett személyre, és ott az érzés.

Elfogadás kell. Az elfogadás éber nyugodt figyelése a valóságnak, és az azt kiváltott érzéseknek, amiket egy szóval kell csak megállapítani, hogy mi az, mert az igazság felszabadít, és csak figyelni tovább az érzést, és ha figyeled figyeled, nem apellálod túl a dolgot, kijelented, hogy gyűlölet, az érzés átalakul, és már nem lesz ugyanaz.

A szerelem szót ha kicsit hangtanilag szabályosan módosítjuk akkor megkapjuk a szellem szót. Az ember test, lélek, szellem. A test az egó, a lélek a tudat, a szellem az Isteni "rész". Az ember a tudatát a test felé irányítja, így mikor érkezik valami a szellemből attól megijed. A test igényeit ki kell elégíteni, de túlzásokba nem szabad esni. Inkább a szellem felé kell fordulni, de nem rögeszmés imák ismételgetésével. Figyelni kell, hogy mit kell megtenned, hogy az életet szolgáld. Az embernek nem az állati szükségleteit kell kielégítenie csupán. Lévén, hogy ember képes arra, hogy meghaladja az állati ösztönöket, és a szeretetet legyen képes működtetni tisztán. A rossz dolgok pedig arra jók, hogy gyakorolja az ember a feltétel nélküli szeretet működtetését. Feltétel nélküli, azaz nem kötöm egy jól megtanult gondolati sémához sem, azaz nem kötöm egy feltételhez aminek ha megfelel akkor majd szeretem.

Ha így tudsz működni a rosszat amit csinálsz is elfogadod magadban, és érteni fogod, hogy amiért esetleg ő háborog az a saját világának korlátjai miatt van, de neked emiatt nem kell rosszul érezned magad, mert azt teszed amit kell. Ha ilyen élfogadással élsz egyébként nem fogsz rosszat cselekedni, mert alapjáraton az ember természete jó. Nincs gonosz. Se növény, se állat, se ember. Az ember csak akkor produkál gonosznak tűnő dolgokat amikor fél. Alacsony szintű tudatosság az, és csak azt hiszi, hogy bünteti az élet, holott önmaga fenntartott börtönében bolyong.

Elfogadni nem annyit tesz, hogy egyet is kell érteni valamivel. Csak annyit, hogy beengedem a belső világomba mint létező valóságot, különben nem tudom megoldani. A rossz dolgok ellen nem fellépni kell, hanem vele párhuzamosan kell művelni a belső indíttatásból érkező jót.

Az negatív érzelmeket meg lehet haladni, elfogadással. A szeretetet nem lehet. Ha az ellen teszel akkor fogod rosszul érezni magad.

Az érzelmek redukálásával, ami főleg a negatívokról szól, végül csak egy érzelem fog maradni, a szeretet.

Boldogok a lelki szegények, mert övék Isten országa. Ez arról szól, hogy boldogok, mert nem a sok főleg negatív érzelmek halmozásával töltik idejüket, hanem csak a szeretet művelésével, ami az élet. :]