Tényleg több vagyok, mint egy átlagos korombeli, vagy még több?

Az a helyzet, hogy nagyon érdekes az, ami vagyok...

Minden tantárgyat szeretek, kivéve a magyar,nyelv(egyenlőre német) és a történelem... ezekből gyenge vagyok, de a többi az megy.

Az érdekesség itt az, hogy nincs szükségem tanulásra, hallás után megjegyzem(persze csak azt a témakört ami érdekel) pl: most vettük fizikából(a fizika a kedvencem) a transzformátort... a tanárnő pedig elmondta, hogy csak és kizárólag váltóurammal működik, következő órán megkérdezte, hogy mi van akkor ha egyenáramot kötünk bele... persze mindenki állást foglalt valahol(igen-nem) amikor viszont azt kérte a tanárnő, hogy valaki bizonyítsa, csakakkora én tettem fel a kezem(hisz olyan egyszerű a magyarázat, év elején tanultuk a mágnesességet... aztán az erőművek működését, és én 1 sec alatt összeraktam mindent a fejembe és mondtam a definíciót) és kaptam egy 5-öst... definíciót sem kell tanulnom, mert saját magam alkotok és azok is ugyan úgy jók, csak az én saját szavaimmal... egyébként ez nem azt jelenti, hogy mindenből 5-ös vagyok mivel otthon soha 1 percet sem tanulok, a házit a suliban írom meg, ennyi és kész(tudom ez rossz) mivel megtehetem, hiszen jó jegyeim vannak de kb. 10 perc tanulással simán megvan minden 5-re... Mindig is olyan dolgokat tudtam, és olyan dolgokat tettem ami ámulatba eltette a tanáraimat és ez nem feltétlen tanulásilag(ennek ellenére sajnos minden tanáromban csalódnom kellett és egyikükben sem bízom meg OKKAL!!!) pl. én voltam a legjobb fizikából tavaly és egész éven, csak én vittem be kísérleteket, annyi, hogy év végén (tehát tavasz-nyár) nagyon rossz nekem, mert nagyon erős és álmosító allergia gyógyszert kell szednem, 65 különféle allergiából a 60%-a pollenre van, a többi nem annyira jelentős, és ilyenkor nem tudok annyira odafigyelni... ebből voltak problémák ettől eltekintve év végén 5 lettem viszont a nyár elején tartottak egy fizika tehetettség kutatót és nem kaptam meghívást oda, és a fél osztály elment... nyáron amikor megtudtam(augusztus vége, lassan suli) hát finoman szólva sikerült összetörniük a szívemet( elég érzékeny vagyok,pláne arra, ha úgy érzem, hogy valaki bánt lehet ez fizikai és mentális) ez volt a suli rész és egy példája annak, hogy mindenkiben csalódok, aztán például van egykét hobbim:

-számítástechnika(e-sport és amúgy is én vagyok az osztály infó zsenije)

-maszkmesterség

-csillagászat

-filmkészítés

-színjátszás

-mozizás

-barkácsolás-rajzolás-festés-szobrászat

-"éneklés", zenehallgatás(komoly,mostani "menő zenék"

-olvasás

-néha írok egy-egy verset is :)

Nagyon jó emberismerő vagyok, könnyen alkalmazkodok helyzetekhez, könnyen tájékozódok, szeretek mozogni, de imént említett allergiák miatt ez csak eső után virágzik ki nálam és télen inkább bent szeretek lenni, kivéve ha esik a hó)

lehet, hogy ez mindenkinél így van, de az biztos, hogy képes vagyok egyszerre akár 4-5 különböző dolgon gondolkodni egyszerre, viszont ez nem megy csak max 10 percig, utána megfájdul a fejem...

egyedi szeretek lenni és mindig is rühellem azokat az egyszerű embereket akik képesek azt szórakozásnak venni, hogy berúgnak, rühellem a facebookot és úgy mindenkit, akinek az értelmiségi szintje egy majommal egyenlő...

megyek iskolába és egy találmány születik a fejemben és mire odaérek, kidolgozom az egészet, csak suli utánra gyakran elfelejtem és nem is gondolok rá többet)

Szinte látom az emberek sorsát, hogy kb. milyen életet fognak élni...

Nem vagyok híres, nem akarok az lenni igyekszek eredeti és titokzatos maradni, így nem ismernek ki és van egy rettentő rossz tulajdonságom: hiába ütnek, hiába bántanak szavakkal én csak megyek tovább és nem szólok semmit és egyszer csak kidurran ez a bomba és akkor nem én irányítok, nem vagyok egy erős ember de ilyenkor szinte bármire képes vagyok és a testi sértéstől sem ijedek meg példa: 12 éves voltam, 6 hónapon keresztül piszkált egy gyerek, egyszer egy délután lyukas órám volt és megint elkezdett piszkálni, ilyenkor mindig nagyon erélyesen elkezdem mondani, hogy elég hagyd abba nem akarom!!! és puff mintha lassított kamerával néném újra végig, ahogy megfogom elkapom a nyakát és ráborítom a tanári asztalra és nem engedem el a nyakát, majd elengedem ráordítok és kimegyek az osztályteremből.

hát ez vagyok én

olyan gondolatmeneteim vannak, amiket mások nem értenek meg, a családomban senki nem így gondolkodik, mint én.

ti mit gondoltok rólam?

egyébként mindenki lenéz és miközben jót akarok mindig rosszat kapok vissza(ez a családomra nem igaz!)