Mi teszi az embert emberré? Micsoda a mi egyértelmű jellemvonásunk?

Hát egyértelműen, hogy tud uralkodni magán az ember, de nem elfojtással, hanem józan tudatossággal. A legtöbben úgy uralkodnak magukon, hogy már bennük van az érzés, de ki nem engedik, de az csak félsiker, és az indulat alig várja, hogy kitörjön, és csattan is ott ahonnan a legkevésbé számít ellenállásra, családtagokon, ismerősökön. Érzelmei vannak az állatoknak is de nem tudják kontrollálni azokat. Az ember tudja. Az állatok ösztönei a túlélésre korlátozódnak. Az ember ösztönei magasabb szinten is működhetnek, ha az ember nem degradálta le magát egy állat szintjére. A magasabb szintű ösztön az intuíció, ami a tudattalanból hozza elő a megoldást, és nem feltétlenül a túlélés érdekében. Az ember rendelkezik szabad akarattal, így szabad neki teljesen hülyének lennie. A világon minden élőlény attól lesz élő minőség, hogy képes erőt kifejteni. A növény növekedésre, az állat helyváltoztatásra, szaporodásra, táplálkozásra használja erejét. Az emberben is van erő, de ő sokszor nem használja az erejét. Helyette inkább asszociál a jól bevésett a társadalom, oktatás, szülők által tanított elfogadott sémákra, sokszor kontrollálatlanul, és már kész is az ítélet, az érzés, a negatív kisugárzás, és a probléma nem oldódik meg. És mindez azért mert az ember kényelmes. Az élővilágban semmi sem kényelme, csak az ember. De nem direkt, csak erre lett idomítva. Az ember találkozik egy problémával, és hiszi ő nincs ereje hozzá, pedig van csak a jól felépített belső gátak leszívják az erejét, amiből erősíti a falakat amik leszívják az erejét. Ördögi egy dolog. Ha az erejét az ember arra használná amire kapja úgy nem, hogy negatív érzése volna, de éppen ellenkezőleg, jól érezné magát, tőle. Amikor érkezik egy akadály akkor az ember megkapja a megoldáshoz az erőt, és a megoldást is intuícióként, hogy meghaladja a problémát, és így élő minőséget mutasson amit mutat minden ami él. Csak hát ember a betyár, így nem a szaporodásnak kellene lennie a legnagyobb problémának. Ha az ember azt teszi amit tennie kell akkor boldog lesz, sőt a szeretetet fogja érezni. Az érzés az emberben dolgozó erő mutatója. Ha az erő nem jut el oda ahova kell, a külvilágba a cselekedeteinken keresztül úgy rossz érzést fog generálni, hogy mutassa ki kéne engedni. Az az igazság, hogy nincs negatív erő, csak erő ami nem jól van működtetve. Most essen le az állad. Csak szeretet van, ami az erő tiszta mutatója, de az ember az okos agyával gátját állja a megnyilatkozásának, és így lesz félelem, gyűlölet, irigység stb. Az ember a kényelmes egójában, belső jól felépített valóságában él, és ahol az nem passzol hozzá a külvilághoz ott gerjed a negatívum. Nagyjából semmi sem oké, de azt az alap semmi állapotot már úgy megszokta az ember. Amikor az ember szerelmes akkor a saját ideálját fedezi fel a külső valóságban, és amikor a két világ összecseng akkor beáll a harmónia, és a jót érzés. Amikor az ember kapja az erőt az a szeretet. Azaz akkor kapod a szert ami az erő, ergo a szer-etet. A szer maga az élet eleme a szer-elem. Továbbmegyek. A szerelem szóból kijön a szellem szó, ha kicsit legálisan módosítjuk a szót. Az ember test, lélek, szellem. Ismerős nem? A test az egó, a lélek a tudat, a szellem az Isten. A félelem is szeretet, és csak az igazságra van szükség, hogy elmúljon. Pl én bennem ha még feltámad egy negatív érzés, érzem ahogyan dolgozik bennem, megállok nyugodtan lélegzek, és kijelentem, hogy mit érzek, és csak figyelek, és a kellemetlen érzésből kellemes lesz. Kellő éberséggel, és légzéssel a negatív emóciókat ki lehet iktatni az életből, a jót nem. Szóval az ember az egó, és a tudat környékén de főleg az egóban van, és néha ha jön a szellem akkor attól megőrül. :]

Önkontroll.