Ti is észrevettétek, hogy egyre romlik mindenkinek az emlékezőképessége?

Lehet a túl sok információ is, de én környezeti hatásokra is gyanakszom.Lehet, hogy valamelyik E-betű asok közül, ami az élelmiszerekben van.De lehet figyelemzavar is az oka.Már az iskolában kezdődik:a gyerekeket nem tanítják meg <figyelni>.Nem teszik érthetővé, érdekessé eléggé az tudnivalókat, csak rájuk zúdítják a száraz információt.Így az embernek valahogy csukva marad rá a füle, feje és ez a bizonyos passzivitás jól meg is rögzülhet.

Tudatosabbnak kellene lenni.Kiválasztani, azt, amire tényleg kíváncsi vagy.Kinyitni, a szemed , füled és csak rá figyelni, ha mond valamit.Akkor nem felejted el, amit mondanak neked.

A 0 szövegértelmezésre van magyarázat. Régen, még a mi időnkben megtanítottak minket olvasni. Nem volt verseny az osztályfőnökök között, és nem otthon tanítgattak minket a szüleink, hogy ne "hülyén" menjünk elsőbe. Manapság már divattá vált, hogy egy csomó szülő okosabbnak gondolja magát a többieknél, ha otthon rossz módszerrel, idejekorán begyakoroltatja a gyerekkel az olvasást.

Ezzel annyit ér el, hogy a gyerek képes lesz összeolvasni a betűket, de fogalma nem lesz róla /biztos vannak kivételek/ mit is olvasott.

Mivel a tanárnéni is úgy áll hozzá, hogy tud olvasni lesz..ja, a többi gyerek meg szív, mert nekik ugye a suliba kellene ezt megtanulni, de azt várják tőlük, hogy karácsonyra folyékonyan olvassanak.

Versenyistálló lett az iskola, nem tanít csak számon kér.

Szóval nem lepődök meg rajta, hogy a gyerekek néma értő olvasása, valamint szövegértelmezése egyenlő a nullával.

Az emlékezésre meg nincsenek ma már az emberek rászorulva. Egyszerűen ellustultunk. Még egy nyomorult telefonszámot se kell megjegyeznünk, mert bent van a memóriába. Mindennek van memóriája, így a miénkre igazán nincs szükség. Elég annyira emlékeznünk, hogy egy adott dolgot hol találunk. Régen azért ez nem így volt.

Szóval ellustult társadalomban élünk.

Azért ahhoz lenne pár szavam, hogy az "okoskodó" szülő minek tanítja a gyermeket idejekorán olvasni?!

Nos,van ilyen gondos szülő is elvétve, aki ovis korában megtanítja a gyereket olvasni, de jóval több olyan gyerek van, aki nem tanul meg olvasni iskolás kor előtt és sajnos az iskolában sem tanítja meg a tanító néni!

Isten mentsen mindenkit a magát mindenki fölé képzelő, szülőnél is "okosabb" tanároktól!

Saját tapasztalat:gyermekem érdeklődni kezdett a betűk iránt én pedig, mivel szívesen foglalkozom vele, megtanítottam olvasni még óvodás korában a gyermekemet.Nem lett tőle semmi baja, ám ostobán "eldicsekedtem" ezzel a tanárnőnek, aki ahelyett, hogy örült volna, még majdnem hogy meg volt sértődve, lefitymálva közölte, hogy áá, a szülő úgysem jól tanítja!

Hiába olvasott, írt jól agyerek, a nagyokos tanárnő csak kijárta, hogy elküldjön vele a nevelési tanácsadóba írásvizsgálatra, mert be akarta bizonyítani, hogy diszlexiás!El is mentem a gyermekkel, abban a tudatban, hogy nincs semmi baja!A nevelési tanácsadóban persze számon kértek minket, hogy minek vittük oda a gyermeket, hiszen csodaszépen ír, jól ért mindent, nincs vele semmi baj.Erre elmeséltem, mi a tanárnő fóbiája...Miután a tanerő orra alá dörgöltem az eredményt, onnantól kezdve kénytelen volt befogni a a száját!Bár hála Istennek nem sokkal ezután tanár csere történt és az egész osztály teljesítménye javult!Erről ennyit...

Attól még egy gyerek sem lett hülyébb, hogy a szülő foglalkozott vele és magtanította valamire.Ezen az iskola csak javíthat, hozzáadhat.De a szülő ezzel rontani nem tud semmiképp.Csak hát könnyebb a szülőre hárítan, ha alkalmatlan a pedag.