Nagyon különbözök az átlagtól. Mit tegyek? Hogyan fogadjam el önmagam?

Mivel folyamatosan látom, hogy mi mindenben térek el kirívóan az átlagtól és folyamatosan elemzem magam meg az átlagot is, ezért állandó görcsben vagyok.

Ezért már lassan semmi mozdulatom nem spontán; mindent kiértékeltem már.

Ennek az a következménye, hogy azt se tudok felismerni, mi az, amit alapból görcsösen csinálok (azaz nem önmagam vagyok, nem így kellene), és mi az, ami csak a másokkal való összehasonlítás és az elemzés miatt vált görcsössé...

Ezalatt - és nem lenézésből! csupán ezt látom én belülről, az én elvont, nem normális furcsa világommal! - az átlag logikátlan, paradoxonokkal teli, unalmas.

És mondanom sem kell, nekem az átlag a furcsa. De ez szerintem érthető.

Állnak mellettem emberek, akik vagy meg tudnak érteni valami miatt, vagy csupán el tudnak fogadni valami miatt, vagy esetleg egy-két dologban ugyanúgy gondolkoznak, mint én.

Azért nem tudom, de amikor rendszeresen előfordul, hogy hallom/látom/tapasztalom, mit gondol 5-10-15-100 ember, és csak én nem úgy gondolom, csak én nem úgy csinálom, akkor... felmerül a gyanú, hogy tényleg különc vagyok. :D Főleg ha még mondják is, vagy így kimondva, hogy fura, különc, elvont, vagy csak megmondják, hogy néha nehéz elfogadni/elviselni a nézeteimet...

Keresem is önmagam, DE emellett más is vagyok.

Most hadd ne kelljen sorolni.

De hobbik, társasági időtöltés, egyéni időtöltés, sportolási szokások, tanulási szokások, otthoni szokások, hozzáállás a világhoz stb-stb mindben eltérek.

Nehéz válaszolni, hogy jó-e így nekem.

Alapvetően élvezném, és régen, amikor nem figyeltem oda, milyenek mások vs. milyen én, addig élveztem is.

De mára nem tudom élvezni, folyamatosan ott az érzés, hogy más vagyok, más vagyok, mi lesz a következménye és egyedül maradok-e.

Nekem jelen állás szerint megfelel, amilyen most vagyok, DE nem tudom, mik lesznek a következményei az egyéni életemre nézve. Tehát nem leszek-e pszichopata, szociopata, depressziós, mert valamiket baromi nem jól gondoltam és nem vettem észre időben.

Másrészt állnak mellettem emberek. De a család se egységes, sajnos olyanok, mint a mai családok lassan már általában: elvált szülők, sokakkal rossz viszony, stb-stb-... Egyébként igaz barátom nincs, csak haverok, talán egy-kettőt lehet barátnőnek nevezni. És párom sincsen.

Csak annyira akarok az emberekre figyelni, amennyire kell.

Amúgy erre van egy hasonlatom. Adott egy doboznyi gesztenye. Mind-mind más de messziről mind-mind majdnem ugyanolyan. Sötétbarnák, világosbarna "folttal", kicsik és kemények. De belekerül közéjük pár, valamelyik barna ugyan, de puha, a másik barna ugyan, de almaméretű, a harmadik lila és kocka alakú, ráadásként még puha is.

Tényleg létezik átlag. Ez olyan, mint a vérkép. Ott is ugye átlaghoz viszonyítanak, és csak kevés az eltérés.

Ráadásul van tömeghatás, csúnya szóval élve birkaeffektus is.

Mégtovább menve, sokszor tapasztalom, hogy az emberek egy bizonyos társaságban nem vállalják fel a véleményüket, hanem bólogatnak. Hasonulnak, azonosulnak.

Nincs elfogadás, nem lehet eltérő véleményekről beszélgetni, mert nem tisztelik az emberek egymás véleményét...

Egyébként az a gond, hogy nem tudjátok, mikről beszélek.

Ide nem akarok többet írni.

Ha valakit érdekel, akkor írhat privátban és leírom neki, mikre gondolok, amikben eltérek ÉS amikben úgy látom, az emberek 99%-a nüansznyi eltéréssel ugyanúgy csinálja, és 1% csinálja totál másképp.

Nem vagyok különleges, habár szívesen lennék az.

Privátban leírom, miben érzem magam totál egyedül.

De annyit ide is leírhatok, hogy:

- tanuláshoz való hozzáállás,

- érdeklődési körök,

- szabadidős tevékenységek és az azokhoz való hozzáállás,

- motivációk a sporthoz, tanuláshoz, otthoni segítséghez, bármihez.

Ezeknél mind-mind azt látni, hogy az emberek 95-99%-a NÜASZNYI eltéréssel csinálják, és a maradék % teljesen másképp.

Elfogadást pedig én kérek, mert nem kapok!

Bárkivel elbeszélgetek, rendes vagyok, segítek neki, nem vagyok bunkó, nem bántom, HA engem se. Akkor se, ha totál olyan, mint az átlag és egy mini mozdulatomat SE érti meg. Viszont elfogad, nem néz le.

Viszont az emberek 70%-a nem fogad el. Pedig NEM én állok hozzájuk úgy. Megismernek valamennyire, és azt mondják, ez egy h.lye, majd lenéznek, elfordulnak tőlem.

De a kérdés ne menjen el más irányba....

Még mindig azt nem tudom, hogy fogadjam-e el magam, vagy változzak meg...