Az idősebb korosztály miért keveri össze az etikettet az etikával?

Az idősebb korosztálynál tapasztalom leginkább (nem mindenkinél), de a középkorúak és a fiatalok között is sokan így gondolkodnak. Hogy mire gondolok?

Pl. tipikus eset, hogy valaki elkövet egy súlyos bűncselekményt, a rendőrök kikérdezik a szomszédokat, és ilyenkor gyakran elhangzik a következő mondat:

- Pedig jó embernek tűnt, mindig rendesen köszönt.

Vagy gondoljunk arra, hogy az idős emberek átverésére szakosodott bűnözők öltönyben érkeznek, mert az áldozataik szemében a jól öltözött ember az úriember, az nem lehet csaló.

De az ellenkezője is gyakori, ha az ember egyszer-egyszer elbambul és nem veszi észre idős ismerősét az utcán, nem köszön neki, vagy éppen nem a megfelelő tiszteletteljes szavakkal kommunikál vele, akkor onnantól kezdve azt az embert elkönyveli rossz embernek.

Aztán a saját ház elejét is igyekeznek az így gondolkodó emberek fényezni, nagyon adnak a látszatra.

Nem értem, miért nem evidens sok embernél, hogy az etikett és az etika teljesen eltérő dolgok. Lehet valaki kedves, barátságos, etikettet jól ismerő és betartó ember, közben meg egy sunyi, szemét, gonosz ember, meg fordítva is, lehet egy mogorva ember is jóindulatú.