Szerintetek tényleg kevesebbet ér egy háttérben meghúzódó őrangyal mint egy rivaldafényben tündöklő hős?

Egy barátom ilyen. Sokkal jobb pár dologban mint azok az osztálytársaink akik felvágnak azzal, de a barátom mégse kérkedik vele és nem is nagyon mutogatja csak ha nagyon muszáj. Amikor egy gyerekre rászálltak a felsőbb évesek akkor is csak ő állt ki mellette, de nem hangoztatta hogy közülük kettő ellen ki is állt és megverte őket mikor elkaptak minket hazafelé menet. Sőt engem is megkért hogy ne mondjam el senkinek. Rengeteg dolog van amivel dicsekedhetne, mert már sok mindent elért annak ellenére hogy csak 16 éves. De ő mégsem dicsekszik. Sőt akkor se szol semmit ha az osztályba olyan dolgon megy a versengés amiben ő tényleg kimagasló, mikor meg én megemlítettem (legjobb barátom, és tudom róla hogy nagyon profi, sőt még versenyeket is nyert) akkor engem is megkért hogy ne mondogassam, hiszen ő nem olyan nagy szám. Valamelyik nap rákérdeztem hogy ez miért jó neki hogy hagyja hogy a dicsőséget mások elvegyék előle. Megjegyeztem hogy ő lehetne legjobb, a hős az osztályban, de ő azt mondta hogyha lehet választani akkor inkább egy erős őrangyal szeretne lenni, akinek nem jár rivaldafény, de ha a hős elbukik akkor ő még ott van hogy a kötelességét végrehajtsa. Erre a válaszom az volt hogy így nem fogja senki se elismerni az életben azért amiért megdolgozott. Erre megkérdezte hogy számít-e az? És hogy attól szerintem kevesebbet ér-e?

Nem tudom hogy erre mi a jó válasz. Szerintetek?