Mi az ember "farkastörvénye" a visszahúzódó emberekkel szemben?

Fent vagyok a facebook-on, de egyedül, ismerősök nélkül, mert az ismerőseimnek legalább 600 ismerősük van. Mondjuk, jó, ha ebből a való életben 30-al tartják a kapcsolatot.

Az ismerőseimnek ez a 600 ismerős facebook-on olyan már, mint egy nagy összetartó család. Mindenki tudja mindenki baját, kínját, szerelmi ügyeit. És együtt is járnak szórakozni, rendezvényekre. Pörögnek, jól érzik magukat.

Most, ha én bejelölöm őket facebook-on, mondhatni vadonatúj, ismeretlen, új ember, aki azt sem tudja, épp mi a szitu, mi a téma köztük, és én belinkelek valamit, akkor biztos, nem fognak reagálni. Mert, ha éppen egy ismerősömmel szeretnék beszélgetni, aki kiszemelt magának az ismerősei között egy lányt, és én meg ráakaszkodok, hogy beszélgessünk, akkor azt mondja majd, hogy most nem érek rá, (vagy nem is reagál), mert egy lánnyal akarnék összejönni éppen, és ne zavarj, ne rontsd el a helyzetet, hogy összejöjjek vele.

Meg egyébként is szenilisnek tartanak a falumban, mert én szeretem a retro zenéket, a reggelt, fényképezni (természetet), az archeológiát, a világűrt. Tehát visszahúzódó létemre az ilyen dolgokat, míg ők csak pörögnek, alig érnek haza, már mennek is tovább.

Tehát a visszahúzódóakra igaz:

"Tévéznek, nézik hogyan élnek barátaik!"