Mit tennétek a helyemben? Beteg vagyok? KÉRLEK SEGÍTSETEK!

14 éves lány vagyok ,a szüleim már rég elváltak +a mostohaanyám rühell és a szülinapomon lequrvázott…ez csak mellékes…Eddig csak fekete cuccokba jártam és depressziós voltam (szerintem) mindig szomorú voltam ,a legkisebb dolgon is sírtam és utáltam magam…Mai napig dagadtnak és gusztustalannak tartom magam és nagyon unom ,hogy a körülöttem lévő csontkollekciók egyfolytába rinyálnak…A szociális életem rendben van inkább a magmba szenvedős fajta vagyok..Amióta nem vagyok depressziós rájöttem ,hogy az élet amit újraépítettem csak egy hülye illúzió és nincs is olyan igaz barátom ,és a fiú akibe 1,5 éve szerelmes vagyok meg a barátnőmbe szerelmes…Nem találom a stílusom ,ami meg tetszik az "tucat" s nagyon zavar hogy egyfolytába azt mondja mindenki hogy tucat vagyok enyhe célzásokkal ,pedig nekem ez a stílus tetszik :/ Régebben karcolgattam a karom ,mai napig cigizem ,de nem sokat csak amikor érzem hogy jól esne…A suli eléggé szarul megy és kezdek visszaesni ebbe rossz szomorú dologba és az egyetlen dolog ami miatt nem lettem még öngyilkos az az anyukám aki összeroppanna és nem tudnék ezzel a tudattal eltávozni. Nagyon komolyan kezdek félni ,hogy most visszaesek a befordult újra teljesen depressziós magamba…Este nem tudok elaludni csak 1-2kor és 6kor kelek ,nem tudok tanulni ,mert egyfolytába máson jár az eszem és nem tudok koncentrálni.Sok könyvet és zenét hallgatok.Egyik fiúnak se tetszem ami még jobban kétségbe ejt…Nagyon nagyon szomorú vagyok és komolyan nem tudom leírni mennyire fájnak a dolgok amiket néha viccből hozzám vágnak…Máskor viszont semmi bajom sincs ,olyan mintha valaki más lennék. Aztán próbáltam már a nem evést ,de sajnos nem vagyoke gy fájdalom tűrő ember ugyhogy abba hagytam ,viszont már voltam bulémiás…Erről anya mind nem tud!Valaki segítene?Sokszor azon gondolkozom ,ogy csak egy rinyáló tini pitsa vagyok és ez kiakaszt...