Ha okos lennék, akkor boldog is lennék?

Az okos emberek ritkán boldogok.

Szóval ha buta vagy szomorú vagy? Pedig az a tapasztalat,hogy a tudatlanok jól elvannak a világban. Hiába okos valaki ha kizárja az életet, és csak okoskodik, ami maximum pillanatnyi örömet okozna, hogy a felsőbbrendűségét éreztetni tudja valaki. Az okosokkal az a baj, hogy megmagyarázzák maguknak a szenvedésük lényegét, és ragaszkodnak hozz. Ugyanakkor az is igaz ha tényleg okos valaki akkor felismeri önmaga korlátait, és úgy alakítja életét, hogy ami boldoggá tesz azt követi.

Szerintem, ha valaki okos akkor az felfedezi az élet összes/sok hibáját és a sok információtól nem tud boldog lenni. Mindig hajtaná valami, ami a világ megreformálására vagy csak megismerésére sarkalná. Boldog csak a buta és a bölcs ember lehet. A buta, aki a világában el van és csak él. Bár lehet ő is boldogtalan. És a bölcs, aki lehet bolond vagy éppen okos, csak képes volt az élet boldogság nyitjára rájönni és megvalósítani azt. Tehát csak akkor lehetsz okosan boldog, ha bölcs vagy. A bölcs meghatározása meg már egy másik kérdésre tartozik... :)

Sok okos ember van nem mindegyik boldog a boldogság kulcsa nem az iQ-n múlik én azt vettem észre, hogy a szórakozot emberek sokkal többet nevetnek és boldogabbnak látszanak, mint a magas iQ-val rendelkező kollégák. :D

Pont az okos emberek boldogtalanok.

Pont ellenkezőleg. Az okos emberek hajlamosak kicsinálni magukat a sok negatív gondolattal, ami egy ostoba ember eszébe sem jutna. Kemény dolog. Egy ismerősöm teljesen megőrült, rossz élete volt, de még túl is bonyolította...

én elég sokat foglalkoztam eddig politikával, történelemmel, társadalommal, stb, és iszonyatosan boldogtalan vagyok ezért... Látni a sok mocskot a világban elég rossz dolog. Nehéz a figyelmet másra terelni.