Csak nekem van ugy h a gondolataimban alkotok egy személy és beszélgetek vele és akaratlanul testesítem meg a személyt?

Én is szoktam :)

Van, h magammal vitatok meg valamit, ha nagyon vacilálok.

A gáz csak az, amikor az utcán vagyok és akkor kezdek el HALLHATÓAN beszélgetni. Ha sapi van rajtam és észreveszem magam gyorsan elköszönök, a mai modern világban honnan tudják,h nem fülesen beszélgetek :)

Amúgy jó érzés, mert nem veszek össze magammal. S bármikor, amikor ki vagyok ott vagyok magamnak, bár néha kevésnek érzem magam, de olyan ez nekem, mint,ha más szemszögből is látnám a dolgokat :) Megpróbálok más fejjel gondolkozni :)