Normális ez a 'kettőség'?

Egyszerre vagyok kedves, szelíd, mások által aranyos, aki nem ártana soha senkinek, és aki mindig a másik nem segítségére szorul mert nem tudja magát megvédeni. Máskor meg vágyom valami harcra, van amikor verekedésekről nézek videókat, vagy éppen azon gondolkozom,hogy meg kéne tanulni valami harcművészetet, néha érdekelnek a fegyverek is, és tetszenek a csata jelenetek a filmekből..

Aztán a szexre is éppen úgy gondolok,hogy ráhagynám magam teljesen a férfira máskor meg a vadságra vágyom. Általában mindenkinek aranyosnak mutatom magam. És így is ismernek. Közben ezekről senki sem tud csak én. Másnál is van így?? Normális ez??