A barátom azt mondta, hogy elege van az egész karácsonyból, és én különben sem kapok ajándékot, mert nem érdemlem meg, szerintetek normális?

Épp a dugóban ültünk, amúgy meg szerintem zavarja, hogy nem tud mit venni nekem, nem tud olyan dologról, amire szükségem lenne és át a férfiak nem az előre ajándékot megvevős típusok, mint a nők...

Csak engem ez nagyon szíven ütött, hogy úgyse érdemlem, nem kapok semmit, nem érdemeltem ki amúgy. Inkább magára lehet mérges, hogy nem talált ki semmit? Tegnap látta, hogy érkezett csomag, ami az ő ajándéka lesz. Majdnem sírtam, mert hogy lehet ilyet mondani, hogy blöh, nem kapsz semmit....nem az ajándék kell, hanem a gesztus, hogy próbált nézni valamit, egy általa jónak talált sampon vagy krém vagy bármi, amiről azt gondolja, jó lehet, a márkákat ismeri pl amit használok. Ha én nem találtma ki semmi jót, veszek akkor fogyóeszközt, egy fürdőszobai csomagot összeállítok vagy bármi de ne az legyen, hogy nem kapsz semmit, pont karácsonykor. Amúgy nem is akarja, hogy süssek, mert ettől kövér és nem érti a nők sütési mániáját. Hát nekem ez örömet okoz és nem hiszem, hogy 2 adag mézeskalács figurát ne lehetne a családban elosztani és megenni 4 hónap alatt...kb évekig eláll. Értitek, mi a gondom, gondolom

Nagyon köszönöm, erre gondolok, mert ideges volt, hogy ehova nem haladunk, ilyenkor mindenkire haragszik az ember, az idő megy, dolog pedig van...időre...

Nekem már nehéz mit vennem, mert én is kitalálni tudnék dolgokat de olyan nincs, amire iszonyúan szükségem lenne és gondolom egy férfi el se tudja képzelni minek ez a sok cucc, amit a nők felhalmoznak...tök feleslegesnek tartjátok, nem? Most elmondott egy ötletet, ami még akár jó is lehetne, mondta, hogy ez nem személyes...de egy tésztakészítő gépre gondolt. Tésztanyújtóra. Hááááát...mondtam, hogy inkáb ne. Imádok főzni, gasztro blogokat is lesek, nemzetek konyháját is nyomatom de a tésztát nem fogom magam gyúrni és nyújtani egy makarónihoz...mi munka az...Na mindegy