Mindig van más megoldás?

Mi az a nagy dolog amitől ennyire elkeseredetten depressziós lettél angyalom?

Ott a tojáshéj a feneked alatt (igaz nekem is) és már fáj az élet.

14/l

Nézd, ne haragudj, de az ilyenek miatt nem akarok gyermekpszichiáter lenni. Érdekes, hogy felnőtt depressziósok nem vagdossák magukat. Megértem, hogy nehéz az élet, és ne haragudj, hogy ilyen szárazon fogalmazom meg a dolgokat, de mindenkinek nehéz az élet. Aki összeroppan, és nem viseli el, annak nem az az oka, hogy nehezebb az élete, mint bárki másé, hanem az, hogy gyengébb/hajlamosabb arra, hogy sajnáltassa magát.

Igen, van másik megoldás. Nekem senki ne mondja, hogy külső körülmények kényszerítik arra, hogy vagdossák magukat, ez kamu. Keress dolgokat, amiben hihetsz, próbálj kialakítani egy pozitív életszemléletet, és hidd el, abban a pillanatban, hogy elszakadsz a gondolattól, hogy a te életed ilyen meg olyan elviselhetetlenül nehéz, garantáltan pozitívabb lesz a szemléleted is.

Lényegében ezt magadban kell eldöntened, és az egyik fontos része az, hogy bármilyen nehéz is, semmiképpen se próbáld meg sajnáltatni magad. Ha arról leszoksz, kevésbé leszel hajlamos arra, hogy magadnak sajnáltatni tudd magadat.

Ha gondolod, írd meg privátban, mi történt veled ezalatt az egy hónap alatt, ami ilyen nehézzé tette (mellesleg kamaszkorban ez természetes - hormonok).

A pszichiátered beszélget is veled, vagy csak gyógyszert ír? Mert ha nem, akkor érdemes lenne szerintem egy pszichológushoz járnod (akár az iskolapszichológust is megkeresheted, biztos szívesen segít), akinek kiöntheted a szíved, meghallgatna, ha már másnak nem beszélsz a gondjaidról. De szerintem a barátaidnak is mesélhetsz nyugodtan - nem kell mindig panaszkodni, de az teljesen normális, ha a gondjaidat elmondod nekik.

A pozitív hozzáálláshoz pedig ajánlom Mosolyka blogját ill. facebook oldalát ( [link] tőle aztán lehet tanulni. Egy kerekesszékes lány, gyógyíthatatlan betegséggel, édesanyját elvesztette kiskorában, de a hozzáállása csodálni való, hihetetlenül optimista. :)

Hidd el, jobb lesz minden, ha egy kicsit jobban fogod érezni magad, a tanulás is jobban fog menni, és az máris eggyel kevesebb gond. Próbálj keresni valami hobbit, ami leköt, olvass, írj verset, kézműveskedj, sportolj, bármit, csak ne a gondjaiddal foglalkozz. Ehhez ajánlom még a másokon segítést, attól neked is jobb lesz. Itt van nemsokára a karácsony, csinálhatsz pl. cipősdoboz ajándékot egy szegényebb sorsú gyereknek, vagy mehetsz bárhová önkénteskedni. De már az is segít, ha a buszon átadod a helyed, segítesz egy öreg néninek cipekedni, adsz egy zsömlét egy kéregetőnek, hidd el, te is jobban fogod magad érezni a köszönetüktől. :)

Meditáció!

Csinálhatod este lefekvés előtt, vagdosás helyett, ha van egy kis időd és pici csend.

Én is karmoltam magam, néha igen csúnya eredménye volt, mert a fájdalom megnyugtatott.

Keress rá a neten a jógi-légzésre. Egyszerű légzőgyakorlat. Nyugtat, helyrehozza a vérnyomásod és feszültséget old.

Ha elkezdesz meditálni, vedd számba a rossz érzéseket, gondolatokat. Belégzésnél képzeld azt, hogy a rosszak összegyűlnek a testedben, a tüdődbe és kilégzéskor kifújod mindet. Ha ezekkel megvagy, jöhetnek a pozitív gondolatok, mert üresen nem lehet élni... Belégzéskor beszívod a jó gondolatokat, a kedves emlékeket és kilégzéskor a tüdődből szétküldöd a teljes testedbe.

Nem csak megnyugszol, de pihensz is. Ne hagyd, hogy megzavarjanak a zajok, ne merülj el a rossz emlékekben. Sírni szabad, az is segít :)

Fel a fejjel, te is túl leszel rajta! ;)

Nekem 22 éves fejjel 700.000 tartozásom van úgy, hogy semmi közöm nincs hozzá és nem hogy ezt kifizetni, megélni sem elég a fizetésem. Segítség pedig sehonnan sem jön... Látod, még is élek :)