Miért van az hogy ha mással teszek jót akkor azt élvezem és ha sok sok jót teszek az szinte eofórikus érzés? Mint egy lelki orgazmus. Nem vicc!

Egy ideig én is így voltam. Aztán sorra döftek hátba azok az emberek, akiknek oly nagy lelkesedéssel segítettem.

Kezdek leszokni a Terézanya szerepről.. Utálom ezt, de sajna megkeményítettek a tapasztalatok. :-(

Annak, hogy valaki szeret segíteni semmi köze ahhoz, hogy egoista, vagy sem. Tehát aki segítőkész, nem biztos, hogy önzetlen. A segítőkészségnek több oka lehet és annak is, ami miatt ez örömet okoz, ezért sajnos erre itt nem lehet mit mondani.

(Csak egy példa és NE vedd magadra, Kérdező, egy rokonom pl. a segítőkészségével azt akarja kiharcolni, hogy mindenki a lekötelezettje legyen, hogy dicsérjék, csodálják, elismerjék, hogy megkapja a visszaigazolás, hogy ő milyen jó. Sokszor apróbb segítséget is évekig felemleget és ha nem kapja meg az általa elképzelt kellő hálát, nagyon bosszúálló tud lenni. Ezért már sokan nem is fogadnak el tőle semmi segítséget, sőt menekülnek előle, ilyenkor persze megsértődik, hogy ő csak jót akar. Na, ő pl. azért élvezi ha jót tesz másokkal, mert szüksége van visszajelzésre a külvilágtól, hogy ő mennyire jó.)

A lényeg: ha tényleg önzetlenül tudsz adni és örömmel kapni is egyben, ha nem vársz hálát, nem várod el, hogy az emberek a lekötelezetteid legyenek, ha nem az okoz örömet, hogy TE (az a fránya, jól álcázott ego) jót teszel, hanem az, hogy a másiknak jó, ha adott esetben ha nem kér valaki a segítségedből, rossz érzések nélkül vissza tudsz vonulni, akkor ez egy nagyon szép és dicséretes dolog.