Mások miért nem tudnak olyanok lenni amilyenek akarnak?

Más szemszögéből nem biztos, hogy te is úgy viselkedsz, ahogy a legjobb :-) Legfeljebb úgy viselkedsz, ahogy számodra megfelel és igyekszel nem elviselhetetlen lenni. Én is ilyen vagyok, legalább is ezt gondolom magamról.

Minek változtassak azon,aki én vagyok?Senki sem kényszeríthet arra,hogy más legyek.Akinek nem tetszik,amilyen vagyok,az eddig észrevette,és elment vagy én küldtem el.Amúgy van olyan ember,aki megjátssza magát mások előtt,nem is egy..de hát hajrá.Ilyen az élet..színpad.Ők a szereplők,de én a nézők közé tartozok.Amíg ők játszanak,én nevetek rajtuk.

Én értelek, és szerintem azért, mert csak a felszínen vágynak "normálisnak lenni", de odalenn élvezik azt, akik. Bátyám agresszív, nővérem hisztis, és tudják magukról, hogy hamar elgurul a gyógyszerük, mégsem változtatnak rajta, és azt vettem észre, hogy azért, mert így harcolják ki maguknak azt a világot, amit (úgy hiszik) másképp nem tudnának. Figyelmet, "tudod hol a helyed" jellegű hatalmat, és elismerést (nah ő megmondta a frankót*) dolgok miatt az egzisztenciájuk így marad "elfogadható". Nem látnak túl a dolgokon, ezért a rövidtávú sikereik vezérlik (megnyerem a csatát, de a háború kimenetelét leszarom), ezért a cél nem az, hogy holnap is embernek nézzem őket, hanem az, hogy ma "igaza legyen". (szerintem)

Ezer más dolog is befolyásolja a viselkedésünket, mint az alapvető elképzelésünk az ideális önmagunkról. Pl. megijedünk, félünk, dühösek leszünk, ez eltérő mértékben hat ránk, valakinek erős az önkontrollja, valakinek kisebb. Valaki folyamatosan kívülről látja önmagát, valaki ali-alig. Pl. én is alig-alig. És erről nem tehetek, ez adottság, olyan, mint a zenei hallás vagy a nagy szemek.