Ti mikor érzitek, hogy valaki méltatlan arra hogy sikeres legyen?
Volt osztálytársamról van szó, elég sokan utálták, bár végülis, nem ártott senkinek, csak kissé rossz modorú volt, és kamaszkorunkban a helyi rosszfiúkkal barátkozott.
Aztán - pedig nem is volt kitűnő - ki tudja, hogy csinálta, de felvették a jogra. Nem csak hogy felvették, de ott menő is lett, egy rakás tanulmányi versenyt megnyert, ösztöndíjakat kapott. Az egyetemet hiteles forrás szerint 4,3 átlaggal végezte el, és most külföldön van, állítólag valami nemzetközi intézménynél tölti a doktorandusz státuszát.
De valahogy nekem mégsem akaródzik elhinni, hogy tényleg olyan okos, dühít, hogy sikerült neki, szerintem méltatlan rá, mert nem volt a legjobbak között, és szerintem nagyképű is volt mindig, noha ez másként van előadva. Találkozok vele, mindig gúnyosan elkezdek röhögni, hogy azért tudja ám, hogy mi tudjuk, hogy ő ki és hogy hol a helye a dolgoknál.
Most akkor velem van a baj? Miért zavar?
válasza:Ez normális ha zavar, hisz' minden emberben megvan az alapvető féltékenység. Mindannyian utáljuk azt a személyt, aki sokmindent elér annak elenére, hogy emberként nem érdemli meg. Pl. lehet nagyon okos, ha a körülötte lévő emberekkel rosszul bánik.
Mert úgy gondoljuk, hogy aki emberként rosszul bánik társaival az nem érdemli ki annyira a szép életet, mint aki kedves mindenkivel.
Nekem is volt egy osztálytársam, aki elég szemétül viselkedett. Magát előtérben helyezte másokkal szemben. És elég, az is, ha ez csak abban nyilvánult meg, hogy a padon neki több hely kellett. És ezt az osztálytársamat is mindenki utálta, mert csak a tanulásra koncentrált, és "stréber" lett aki mindenkit beárul stb... Viszont ma magánrendelőben pszichiáter és elég sokat keres. Én is úgy gondolom, hogy mint ember, nem érdemli meg ezt a sok jót ami vele történt.
Hát végülis én nem erre gondoltam pont, mert nem volt bunkó senkivel sem, csak szeretett káromkodni.
Nem helyezte magát előtérbe se, hanem például megpróbált "ügyeskedni" mondjuk a futáskor elcsalt egy kört, amikor tornáztunk. Vagy cigizett a vécében másokkal.
Ha objektív akarok lenni, nem ártott nekem sem.
Csak egyszerűen, szerintem nem elég jófej ahhoz, hogy ilyeneket csináljon.
válasza:
válasza:Röhögnöm kell az ilyen lúzereken, akikben nem volt annyi sosem, sem tehetségben, sem észben, hogy megvalósítsák önmagukat, ezért aztán elővették azt, aki náluk jobb.
Figyelj, nem mondod komolyan, hogy azt gondolog, ő még mindig az a "vécébencigiző köröketelcsaló" kis - bocs de ez a szó ugrik be - vagány, aki az iskolában volt?
Nem lehet hogy te vagy nagyon irigy?
Ha jól értem, még konfliktusod se volt vele, nem bírtad hogy jobb nálad.
Csaltad volna vele együtt el a köröket, lehet hogy ma nem kellene irigykedned.
Az előttem szólónak igaza van.
Megmutatta neked és a társaidnak, hogy hol a helyetek, jobb nálatok, legyőzött benneteket, és ezen nem lehet változtatni, hiába ugráltok.
Nem gondolod, hogy ha már doktorandusz, ráadásul külföldön, akkor esetleg valamit nagyon de nagyon jól csinál? Oda azért nem mehet ám akárki, már csak ha abba gondolsz bele, hogy idegennyelven olyan szinten tud.
És akkor még jogi egyetem, ahol még magyarul is nagyon meg kell gondolni, mit beszél az ember, nemhogy külföldön!
Ember, kapj már a fejedhez, olyan valakit próbálsz kóstolgatni, aki fényévekkel jobb nálad, bárhogy is zavar, megmutatta, mire képes, és te vagy az, akinek nem sikerült.
Ha van egy kis eszed, inkább jóban lehetnél vele, hátha ragad rád valami, bár ezzel a hozzáállással ez nem fog sikerülni, mert tetszik vagy nem, de tényleg nem tartoztok egy kaszthoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!