Vajon a gyerekkori énetek büszke lenne most rátok?

Én gyerekkoromba öngyilkos akartam lenni és azért nem lettem hátha nagyszerű felnőtt leszek. Ha a gyerekkori énem látna engem nem habozna h kinyirja magát.

Gyerekkoromban nem nagyon voltak konkrét álmaim. Rengeteg volt pl: gördeszkázni, rocksztárnak lenni, parkourozni, jó haverokkal hülyeségekbe belekeveredni, valamiben kiemelkedőnek lenni, zenekarban játszani, képregényt rajzolni, nagy és veszélyes fegyverekkel rohangálni. Ezeknek a nagy része sikerült már, bár kisebb mértékben mint ahogy gyerekként képzeltem. Igazából magamat sohase képzeltem el úgy mint valami boldog családapát, vagy valami nagy üzletembert. Mindig úgy képzeltem el magam mint egy szabad ember aki fogja a cuccait és megy a világban amerre akar. Nem valami gazdag, de pont elég pénze van. Hát, ez valószínűleg nem így lesz, mert nem nagyon van olyan munka amit így lehetne csinálni. De szerintem ha a gyerekkori énem beszélhetne velem akkor azt mondaná hogy "Próbálhattad volna keményebben is, de eddig király". Nem hiszem hogy büszke lenne, de szerintem tetszene neki.