Miért maradjak továbbra is kedves azokkal, akik lenéznek, utálnak, semmibe vesznek?
Ezt hallottam már tanácsként 1-2 embertől.
Hogy ha én is elkezdek velük bunkózni, az semmi jóra nem vezet.
És attól, hogy sokan oda se köszönnek, rám se figyelnek, ha kérdezek valamit, vagy kéne segítség, attól még nekem nem kell szemétnek lennem.
Azt mondták mindig mardjak kedves, segítőkész, udvarias, még ha az arcomba röhögnek akkor is.
Miért?
Azért, hogy ne süllyedj le az ő szintjükre. Mondjuk én ezt, személy szerint, addig tudom tartani, amíg át nem lépi a határt, mert onnantól világból is kirugdosom az illetőt. Ne, inkább ne kövesd a példámat. :D
Egyébként mi az oka ennek?
Ne menj le az ő szintjükre, ne legyél bunkó, arrogáns - de jópofizni nem kell velük! Hova lesz akkor az emberi büszkeséged, s ők is azt hihetik, buta vagy, hogy a bántásra mosolygással válaszolsz.
Én többnyire ignorálom az ilyeneket. Nem adok nekik se jót, se rosszat.
Az egy kivételes eset, amikor nagyvonalúan segítesz valamit egy komolyan nagy bajba került valakinek, aki ugyan bunkó volt, de bunkósága nem volt arányban a bajával... Vagy igen, de van valami alap segítség, amit egy unszimpatikus embernek is megadunk. Nyilván nem hagyod elvérezni pl.... De egy papír zsebkendőt is adhatsz egy arrogáns fickónak, ha arra van szüksége.
Remélem, érthető, amit írtam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!