Mit csináltok ha sír valaki?
Olyanra gondolok akivel jóban vagytok. Megölelitek? Csak simán beszélgettek? Megsimogatjátok? Meghívjátok kajára/piára? Viccelődtök?
Vagy esetleg megijedtek és magatehetetlenek vagytok?
És Ti mit szerettek amikor sírtok, milyen vigasztalást? Vagy esetleg titokban szoktatok sírni?
Leírjam én is az én szokásom?
Nem szoktam sírni, férfi vagyok, nem kisfiú.
Leszarom, az ő dolga. Nem szólok bele más életébe.
Hú, hát én a létező legrosszabbul reagálok ilyenkor. Hiába érzem át az illető fájdalmát, és érzem én is rosszul magam, nem tudok mit kezdeni magammal, ha valaki sír. Esetleg megpróbálok vele viccelődni (ha nem olyan nagy a baj), szerencsére olyan ritkán volt, hogy tényleg durva probléma (pl haláleset) miatt jött volna valaki hozzám sírva.
Én nagyon ritkán sírok, de olyankor jobban szeretem, ha békén hagynak :D írhatod, persze.
Na a mosolygás nekem is ugyanaz. De nekem minden szituációnál. Volt már hogy lebuktam még iskolában pont ezzel... A tanár egy dolgot kérdezett hogy megtettem e... én meg elkezdtem röhögni. Aztán egy másik tanár kb egy hónappal később ugyanígy kérdezett... én meg megint röhögtem... :D
De olyan rossz amikor valaki sír én meg vigyorgok.
Amúgy én nem tudok vele mit kezdeni. Mert félek hogy mi van, ha megölelem Ő meg félrelök... Ezért simizgetem. Meg mondogatom mint egy papagáj, hogy ne sírjál... meg röhögök :/ Néha vicceseket mondok meg hülye fejeket vágok, de ez annyira nem hatásos. Meg egy idő után összegyűjtöm a gondolataim és szavakban próbálom nyugtatni.
Én nekem hangulatfüggő, ha szomorú vagyok, szeretem ha békén hagynak, de valami miatt akkor jönnek oda pont ötmillióan. Én azt szeretem ha megölelnek.
Amúgy nagyon gyakran sírok, naponta de mindig megpróbálom kivárni hogy hazaérjek. De már sokszor volt olyan is, hogy óra közben bőgtem csendesen, olyankor nem a legfeltünőbb, mert mindenki a tanárral van elfoglalva vagy azzal hogy unatkozik.
Odamegyek,megölelem és ringatom,simogatom a hátát. Közben szépen halkan,finoman duruzsolok hogy nyugodjon meg,elmondom a véleményemet a bajáról,megpróbálom belészuggerálni azt hogy semmi értelme kiakadni,mindent megoldunk,segítek neki,szóljon bármikor,számíthat rám (de ez így is van,nem csak úgy mondom).
Amikor én sírok akkor az "igényelt" vigasztalás módja attól függ,mi az indokom. Amikor az exbarátom miatt sírtam,azt vártam volna hogy ő jöjjön oda,öleljen meg és kérjen bocsánatot (b-szott odajönni,de már nem is járunk),de ha pl azért sírok mert félek valamitől akkor csak adjanak egy szál cigit meg legyenek a közelemben haverok és megnyugszom magamtól,nem is kell mondani semmit.
Jaaj azt hittem én vagyok csak ilyen gáz, hogy bárki sír, vagy akár valami rossz történik egyből mosolyogni kezdek.
Egyébként nem foglalkozok vele. Én nagyon ritkán sírok mások előtt, de akkor az a legjobb, ha békén hagynak. Persze attól is függ, hogy mi a probléma. Ha nem túl nagy, akkor megpróbálok viccelődni, beszélgetni az illetővel.
Ha tényleg fontos számomra, ez kb 3 ember, akkor rögtön átmegyek hozzá, meghallgatom, esetleg vállon veregetem. Megölelni nem vagyok képes, se vigasztalóakat mondani, mert nem értek hozzá. Inkább segítek megoldást találni a problémájára, minstem babusgassam.
Ha én síok, akkor a legjobb, ha békén hagynak, utálom, ha akkor ott van valaki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!