Miért kell ideálokat létrehozni, aminek mindenkinek meg kell felelnie?

Na hát ezzel én is pontosan így vagyok. Te fiú/ lány vagy? Én lány. És nagyon sokat gondolkodom ezen. Már rég eldöntöttem, hogy nem a a média és a társadalom meg a többi ember nézetei és elvárásaihoz fogom mérni magam. De elég nehéz, pontosan azért amit írtál az utolsó sorokban.

Volt idő, mikor mindig azon gondolkodtam, hogy miből fogom összeszedni a pénzt a fogszabályzóra, vagy, hogy jajj majd mennyit fogok edzeni, meg fogyózni, hogy jó alakom legyen (pedig én jobban érzem magam egy picit husisabban, nem csont vékonyan), meg azon, hogy milyen stílusom legyen ami kifejezi az egyéniségemet. De nem ment. Most már végleg eldöntöttem, hogy soha többé nem hagyom, hogy ezek az elvárások a porba tiporják az önbecsülésem, és, hogy ezért higyjem azt, hogy egy senki vagyok, mert nem tartozom az ideálokhoz és hogy nem fog érdekelni, hogy ki mit gondol. Igazából ez óriási szabadságot ad.

És célom is, hogy a körülöttem lévő embereknek is tudjak ebben segíteni, mert látom, hogy sokan ugyan úgy küzdenek ezzel a dologgal. Tesóm majdnem bele is halt a szépség hajkurászásába..

Ijesztő, hogy vannak emberek, akik az idejük, és ezáltal az életük nagy részét azzal töltik, hogy mások elvárásainak minél jobban megfeleljenek. Szomorú.

És elég durva, hogy mennyi embert tud manipulálni ezzel a média...igazából mi csak annyit tudunk tenni, hogy a körülöttünk lévő embereknek példát mutatunk és tartjuk magunkat a nézeteinkhez. Ha látják, hogy beválik és így tényleg felszabadultabbak, boldogabbak leszünk, akkor talán elgondolkodnak rajta, ha egyébként maguktól nem megy.

igazad van, de én eggyel tovább is viszem: mi van, ha tényleg azért vastag a combja, mert utál sportolni? most kényszerítsük arra, hogy olyan dolgot csináljon amit nem szeret, csak mert most az a divat?

a kérdésre válaszolva:

több oka van, hogy ez kialakult. hatalmas pénzekről van szó. ruha márkák, fogyasztó "gyógyszerek", kozmetikumok, konditermek. ha nem lenne az a rengeteg reklám, szennylap, celebvilág, "példaképek", akkor egy idő után nem éreznénk kényszert hogy minél drágább és feleselgesebb termékeket vásároljunk. a másik oka, hogy amíg a tükörben nézzük magunkat, addig se gondolkodunk a fontos dolgokon. minél felszínesebbek vagyunk, annál könnyebben vagyunk irányíthatók.

a legtöbb amit tehetünk, hogy megpróbálunk minél természetesebbek lenni, eltűrjük a megjegyzéseket és megpróbáljuk ezt az egészet elmagyarázni azoknak, akik emiatt beszólnak.

Szerintem egy picit próbáljátok félretenni a keserűséget és az elutasítást, és nézzétek a dolgokat egy picit más szempontból.

Először is, nem kizárólagosan a modern média hibája. Igen, erősebben hat, mint eddig bármikor, de mindig is voltak (mindig változó!) szépségidálok a történelem során, aminek az emberek meg szerettek volna felelni. Ókorig, őskorig vissza lehet vezetni - bizonyára tudjátok. Az első nő, aki sminkelte magát, nem Maybelline szemceruzát használt, hanem faszenet. Kár a mostani kort hibáztatni (bár kétségkívül hangzatos), nem újkeletű dolog a szépítkezés.

Ami pedig a személyes véleményem erről, és kérlek, előítéletek nélkül próbáljátok fogadni: nem akkora probléma ez az egész. Amiért egyeseknek soknak, erőltetettnek tűnik, az valójában azért van, mert tulajdonképpen nagyon egyszerűen elérhető bizonyos szinten bárki számára. Ha valaki egyáltalán nem ismerős például a sminkeléssel, a rengetegféle termék és praktika láttán tényleg úgy érezheti, hogy ez valami nagy és utálatos teher, ami rá nehezedik, de nem így kell erre tekinteni. Nem csalás vagy álcázás, ha sminkelsz (főleg mivel gondolom nem full színpadi sminket tennél fel egyébként sem). Ha jól csinálod, ez is egy módja annak, hogy kifejezd önmagad, sőt akár jobban megszeresd és elfogadd saját magad. Mert tényleg elég nagyon kevés is hozzá - egy-két youtube videó, mondjuk kétezer forint néhány olcsóbb termékre, és máris szép, szolid sminket lehet készíteni. Ami nem elrejt téged, hanem kihangsúlyoz. Nem azt kell várni, hogy felteszed, és bumm, címlapmodell leszel. Hanem hogy magadhoz képest fogsz máshogy, előnyösebben (megkockáztatom, hogy szebben, bármennyire tagadjátok) kinézni. És ez önbizalmat ad. Ahogy egy szép ruha is. Ahogy a minusz kilók is, amiért megdolgoztál (ami egyébként egészséges is. Nem kínzás az edzés, hanem az egészséged szempontjából hasznos dolog.) Természetesen nem jó túlzásokba esni semmivel - épp a túlzások azok, amik miatt ki vagytok ábrándulva, úgy érzem. De egy mindennapi szinten, gyakorlatilag erőfeszítés nélkül megoldható, hogy picit szebb legyél - miért nem teszed? Mert utálod a divatmagazinokat meg a reklámokat?

Még egy dolog, kedves kérdező, te húsz éves vagy, én huszonegy - fiatal nők vagyunk. Persze elutasíthatod, de én úgy gondolom, most kell kipróbálni az ilyen dolgokat. Egy ruhát, ami tíz év múlva már valószínűleg ciki lenne, de most még szexi. Egy hajszínt, ami most még nem csak hogy vállalható, de vagány. Most még szabadon kísérletezhetsz, keresheted, hogyan fejezed ki magad - elutasítások, keserűség és kiábrándultság nélkül. Merthogy, ahogy szerintem rájönnél, ha egy picit felengedne benned a tagadás, ez nem egy rossz dolog, sőt, egy élvezetes és szórakoztató dolog. Amitől még szebb és kiegyensúlyozottab is leszel. Ismétlem, nem Angelina Jolienak kell lenni vagy Kate Mossnak. Legyél Te - de a legjobb és legszebb Te, aki lehetsz. Mosoly, egyszerű ez. :)

Hát utolsó válaszoló én nem értek ezzel egyet, mert pontosan csak azt mondod, ami pl engem zavar. Lehet, hogy a társadalomban, az idők folyamán az alakult ki, hogyha sminkeled magad (teljesen mindegy milyen mértékben) akkor szebbnek tűnsz, de megmerem kockáztatni, hogy ez csak azért van, mert ezt szokták meg az idők folyamán az emberek, ez lett az egyik ideál. Régen, mikor az pl egyiptomi hercegnők sminkelték magukat, valószínű, hogy a sminkelésnek elsősorban nem a szépülés, hanem a hatalmasságuk, másságuk (akár különböző népcsoporttól is, ami az ő felsőbbrendűségüket mutatja) kifejezése volt a cél. Persze mivel nők voltak, a szépség megtestesítői, ezért szépnek is kellett lenniük a sminkben, pláne, hogy akkoriban is az érzékiség dívott. Hozzáteszem, hogy a férfiak és a fáraók is sminkeltek. Ezt később szinte minden polgár átvette, már a szolgák is egyiptomi sminkben jártak, így lett divat. De ez a rómaiaknál, görögöknél, stb. ugyan úgy megfigyelhető.

És nekem speciel nem is ez a problémám, hanem, hogy például én sokkal jobban érzem magam smink nélkül, én szebbnek is látom magam, de ha úgy megyek el bárhová, akkor senki nem lát szépnek, ellenben, ha sminkkel megyek akkor mindjárt megdícsérnek, hogy milyen szép vagyok, stb. És ők tényleg szebbnek látnak, mert a társadalom berögződéseihez képest, valóban 'szebb' leszek, jobban hasonlítok egy kreált ideálhoz. A ruháról is csak annyit, hogy jó dolog a stílus meg minden, de én is pl rohadt szegényen nőttem fel, és állandóan cikiztek/lenéztek az iskolai éveim folyamán, egy olyan dolog miatt, amiről egyáltalán nem tehettem. Felvettem volna egy szexi/divatos ruhát, hogy 'szép' legyek és trendi, de nem tudtam. Még én éreztem egy értéktelen senkinek magamat, akinek a többi mellett megszólalni sincs joga, mert nem elég gazdag, nem elég szép, nincs semmim, stb.. Ez szerinted így van rendjén? Lehet, hogy már az ősidők óta ez folyik, de szerintem ez mind csak arra utal, hogy már AKKOR nagyon elromlott valami a világban, és mindez amit ma tapasztalunk ez annak a következménye.

1ső válaszoló voltam

Kedves első/utolsó!

Lehet, hogy ilyen uroborosz jellegű a dolog, de akkor is előbb van a feje. Tehát, hogy azért épp a sminket választották már régen is, mert hatékonyan kiemeli, ami előnyös egy arcon. Én továbbra sem tudom rossz dologként felfogni, hogy szépítgesse magát valaki. Azzal sincs bajom, ha egy férfi sminket használ, például a fekete szemceruzás punk rockerek egyenesen tetszenek is. :)

És ha szépen viszed fel, én biztos vagyok benne, hogy igenis tényleg jól áll rajtad a smink, nem csak azért, merthogy mindenkinek téveszméi lennének a dologról. Lehet, hogy az előítéleteid látod, ha a tükörbe nézel ilyenkor, vagy csak nem szoktál hozzá, hogy miben változtat a megjelenéseden - de képzeld, az is te vagy. Ahogy én sem leszek hirtelen egy másik személyiség, ha felteszem a sminket - aki ilyesmit képzel, az tényleg téved. Én sem szoktam minden nap sminkelni, tehát nem arról van szó, hogy azért védeném, mert nem érzem jól magam nélküle. De ha adódik alkalom, szívesen és örömmel festem ki magam, és szórakoztat is a folyamat. Mert, mint már mondtam, nem elrejteni akarom vele önmagam, hanem kifejezni. Feltenni a kedvenc árnyalatomat, megmutatni a hangulatomat... És épp ezért nem tudom megérteni, miért viszolyog tőle valaki, mikor nagyon is kellemes dolog! :)

A ruhákhoz én is hozzá tudom tenni, hogy mi sem voltunk épp gazdagok. Persze, engem is cikiztek, a ruháim miatt is, azért is, mert jobb jegyeim voltak, a családom miatt... A gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni. De gimiben már túl jártam rajtuk. Eleinte persze cikiztek, nem is barátkoztak velem (nem is hiányzott), mivel nem volt negyvenezer forintos cipőm... Aztán pedig utáltak, mert a párszáz forintos, kínais-turkálós ruháimat szépen ügyesen összeválogattam, és még jobban is néztem ki, mint némelyikük a drága, de ízléstelen darabokban. És nem is volt nehéz, csak egy kis odafigyelés kellett. Szalagavatón ötezer forintért béreltünk menyasszonyi ruhát. És tudod mit mondtak rá? Nem azt, hogy fúh, szaglik róla, hogy olcsó, de ciki... Hanem eltátották a szájukat, és azt mondták, hogy milyen szép, épp olyan, mint a mesében a Hamupipőke báli ruhája. Tényleg hasonlított rá, van ebben egy kis művészi szintű párhuzam, de a lényeg, hogy nem azt mondtam, hogy drága dolgokat kell viselnie bárkinek. Az még semmire sem garancia. De nézhet valaki jól kevés pénzből is. :)

Én alapvetően hunbula válaszolóval értek egyet, bár neked, Kérdező, abban igazad van, hogy a mai szépségideál tragikus. Az ideálokkal az a probléma - és volt is probléma a történelmi korok során - hogy ideák, nem megvalósíthatóak. Hogy egyesek készpénznek veszik, és mindenáron meg akarnak felelni neki, az az ő egyéni problémájuk. A modern média "felelőssége" meg az, hogy ezt nem hangsúlyozza eléggé, és mivel ma valóban a többségnek elérhető cél az ideákhoz való kompromisszum nélküli ragaszkodás, meg is tesznek mindent érte. Én nem a sminket és a drága divatruhákat találom problémának, sokkal inkább a plasztikai műtéteket, anorexiát, ha a máról van szó. Bár a római nők is tudtak, ha nagyon akartak.

A többi... nem, egyáltalán nem kötelező. Bárki sminkelhet, ha akar, ha nem akar, ne tegye. Öltözhet divatosan, csinosan, de ha nem akar, nem kell. De valóban inkább csak kiemeli a szépségedet, mint valamiféle elképzelt ideálhoz tesz hasonlóvá.

Mivel kardinális kérdésnek látszik, elmondom: én sem sminkelek. Minden tiszteletem azoké, akik szoktak és tudnak, de nálam ez nem úgy megy, hogy "feldobok egy színt, hogy kifejezzem, milyen a hangulatom".