A börtönökben miért bántják (állítólag) a pedofilokat, erőszakos bűnelkövetőket? Miért kell megnehezíteni a saját életüket az erőszakkal?

Én Antimod-dal értek egyet. Engem pl. 10 éves koromtól kezdve molesztált egy férfi, de nem fizikai erőszakkal, hanem inkább lelki zsarolással. Gyanítom, hogy nem véletlenül ferdült el így a szexualitása. Magamon, mint áldozaton tapasztalom, hogy hasonló irányba húzódtak el a gondolataim. Az erőszak tényleg erőszakot szül. És a másik: Miért kéne hogy az elkövetett bűnök alapján alakuljon odabent a hierarchia. Voltatok már odabent? Nem. Akkor mit beszéltek? Bent azt fogják megerőszakolni, aki a gyengébb... Szerintem a pedofilt már így is eléggé megverte az élet, hogy erőszakos pedofillá vált, valószínű, hogy vele is vagy a szeme láttára erőszakoskodtak gyerekkorában. Most attól, hogy megint 1200-szor megerőszakolják, a pszichéje nem fog meggyógyulni. Tény, hogy büntetést érdemel, de nem olyat, amilyet ő követett el, hanem valami olyat, amitől megtanulja tisztelni a gyermeki ártatlanságot, és inkább védelmezi azt a jövőben.

A bűnözőknek alázatot és az emberek tiszteletét kellene megtanítani, nem pedig hagyni, hogy csinálják tovább egymáson azt, amit addigi életükben.

Amikor egy bünöző egy másik bünözőt nála bűnösebbnek tekint s eszerint viselkedik vele saját magát kevésbé érzi bünösnek.

ez a megbánás egy beteges és látszatos megnyilvánulása.

Azt is elfelejtik sokan hogy aki nem gyereket molesztál gyilkol hanem megöli egy kisgyerek életerős apját az ugyanugy bünt követ el az ártatlan kisgyerek ellen is.

Ilyen elven azokat is ugyanugy kellene bántalmazni bent akik gyerekek apját ölték meg mint a pedofilokat...

Elképesztő. hogy egyáltalán felmerülhet, hogy az egyik rab a rabtársának akár a hajaszálához hozzáérhet. Az önbíráskodó rab lényegében kiveszi az őrök (és közvetve a bíróság) kezéből a kontrollt. Még szigorúbban kellene venni a dolgot, mint a fegyveres és csoportos zendülést (a zendülés legalább szem előtt zajlik, lehet tanulmányozni, tanulni belőle, megelőzni, de a csendes bántalmazás pedig titokban zajlik, többet tud rombolni). Nem tudom, hogy lehet ez, de ha nem az az első, hogy a bántalmazó rab már az első esetben valami különleges katonai bíróság elé kerüljön zendülésért, akkor ott nagyon nagy baj van. És nem is annyira a rabokkal, hanem az egész országgal, ha efelett cinkosan összekaccsint. Valami gyilkossal szembeni börtönbánásmód miatt nemrég külföldön megrótták, elítélték Magyaroszágot, és bármennyire is ellenszenves volt a gyilkos, mégis örültem, hogy a külföld végre meg merte róni a hazánkat emiatt.

Én sem tudom, mi a jó abban, ha az öregasszonyt két ezresért agyonütő rab bántalmazza a pedofilt. Nem azért bántja, mert erkölcsös, hanem mert kézre esik. A bíró dolga, hogy súlyozzon, ha meg ez nem elég, akkor törvényhozási úton kell elindulni (de annak is az első lépése, hogy a témához értő tudósok társadalmi vitát indítsanak).

Hozzá kell tennem, szerintem az iskolai "csendes elhúzódó bántalmazásokra" is kb. ugyanez vonatkozik. Gyermeki farkastörvények? Szerintem ez csak ködösítés. Közönséges önbíráskodás, lényegében zendülés.

Az eredmény: a bántalmazott gyerekek többnyire rossz sorsú felnőttek lesznek, nem lesz meg az a jó állásuk, amire egyébként tehetségük szerint képesek lettek volna, sőt esetleg maguk is segélyekre fognak szorulni. És mivel a minta ismétlődik, ezért házastársuk, gyerekeik sorsa is sokszor hasonló lesz.

Szerintem az ország jövedelmének legalább fele észrevétlenül elcsorog arra, hogy a családon belüli és egyéb (pl. iskolai) ,,csendes erőszak'' hatását nyögjük (a TB-n, segélyeken, és az elmaradt adókon keresztül). A segélyezés már túl kései segítség, inkább a korai erőszaknál (család, iskola) kell megfogni a dolgot. Egészében a ,,rejtett erőszak'', közvetve szerintem akkora csapás az országnak, mint az AIDS azoknak az afrikai országoknak, ahol a felnőtt lakosság harmada AIDS-es, nagyobb csapás mint egy fegyveres zendülés. Egy láthatatlan pénzpumpa, ami folyamatosan szívja ki a gazdaságból a pénzt.

Persze ha most rögtön minden erőszak varázsütésre megszűnnék létezni (családi, iskolai, börtöni), akkor is csak egy nemzedéknyi ,,átfutási idő'' után lehetne érezni az első jó eredményeket (csökkenő szegénység, kevesebb állami kiadás). Szerintem nyilván ez az oka annak, hogy a témával nem foglalkoznak a kellő súllyal.