Jól szituáltból átlagemberré lenni? Hogyan lehet feldolgozni, átállni? Hogy lehet beilleszkedni az új környezetbe?
Előre kérem, hogy hagyjuk ki a rosszindulatú és ellenszevskedő válaszokat, mert érdekelne a korrekt megoldás.
A válság előtt jól ment. Nem dúsgazdag módon, de átlag fölött. Megszoktam azt az életet, nem keveset tettem is érte, tényleg nem az ölembe esett. Aztán utolért a végzet, egyre szarabb lett, majd sikerült lecsúszni elég rendesen. Elvegetáltam az utóbbi években, szabadon, magánzó, szabadúszóként, de nagyon kevés bevétellel.
Most sikerült találnom egy munkahelyet. Az eszemmel örülök is, mert a legnagyobb szarból ez kihúz. Végre számíthatok egy kis bevételre. De a dolog pont az, hogy KIS bevételre. Az eszemmel örülök is, és megbecsülöm, szó ne érje a ház elejét és azt is tudom, hogy az elmúlt sok évben sokak csak álmodtak arról, ami nekem kijutott. Ez mind oké. De valahogy mégis rettegéssel és szorongással tölt el, hogy magyar átlag kis fizetésért kell majd dolgoznom, ami sok időmet el fog vinni (főállás). És ki lehet röhögni, de mentálisan nehezen dolgozom fel a szabd státuszhoz képesti alkalmazotti lét bekövetkeztét, a rám váró folytonos kötöttséget és azt, hogy mindezért ilyen mai-magyar-realitás lesz a pénz. Ami a közelmúltnál jobb, de tényleg csak vegetálást biztosít.
A kérdés az, hogy hogy álljak át lelkileg? Hogy dolgozzam fel mentálisan? Hogy álljak azok elé az ismerősök elé, akik szabadúszónak és "menőnek" ismertek? A másik meg az, hogy az új helyen nem tudom mit beszélgessek a kollégákkal, hogy ne utáljanak meg? Mert nem fogok tudni az ő gondjaikról. Nekem inkább olyan gondjaim voltak, hogy tudom-e tankolni a benzintemetőmet, vagy sikerül-e egyéb hedonista élvezeteket összehozni. Az utóbbi időben persze még ezt sem, de előtte nagyon laza és szép életem volt. Erről vannak csak emlékeim, nem tudom, hogy a többiek közé hogy illeszkedjek be? Ha túl hallgatag leszek, bunkónak hihetnek, ha őszinte, akkor meg fellengzősnek.
válasza:nem tudom,hogy te magad szerezted-e azokat a javakat,amik régen voltak.. vagyis,hogy szintén az átlagból emelkedtél-e,vagy mindig is jól ment?! mert,ha mindig is jól ment,akkor kurv. nehéz lehet mentálisan tényleg.
de ha te szerezted,akkor szerintem könnyebb visszalépni egy szinttel. a kis dolgoknak kell örülni.
új életed kezdődik! felejtsd el a múltat,és kezdj valami új hobbiba,ha van időd,ami nem költséges.
ha meg van családod oda 'menekülj'! szeresd jobban őket!
válasza:Fejben dől el minden.. gyerekkoromban én is el voltam kényeztetve, kocsi, motor, helikopter..
Aztán elvégeztem egy egyetemet, közben megtanultam 3 idegennyelvet, önerőből felvettek egy irodai munkára, és a dolgos, normális fizetésű emberek életét élem. Van egy párom, akivel tervezgetjük egy közös lakás összespórolását, ketten, hitellel kiegészítve veszünk egyet talán pár év múlva. Ugyancsak várjuk a fidesz családi programját is, mert gyereket majd akkor vállalunk, ha biztosítottnak érezzük az anyagiakat. Nincs ezzel gond, szép, átlag élet :]
válasza:Vegyél vissza egy kicsit az igényeidből. Gyakorlatilag kaján és lakáson kívül minden más csak luxuscikk. Ezek között a luxuscikkek között próbálj valamiféle erősorrendet felállítani, úgy hogy tudjál azért valamit félretenni. Pl. hacsak a munkádhoz nem szükséges, akkor teljesen fölösleges fenntartani egy benzintemetőt. Akkor lehet a lakáson is spórolni rengeteget. Meg kell tanulni lemondani a fölösleges dolgokról.
Másrészt meg vedd úgy, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Kicsit rendbeszeded magad, és újra belevágsz a vállalkozásodba.
A bevétel nem minden. Kis bevétellel is lehet bodlog életet élni, csak hozzáállás kérdése.
válasza:Köszi aranyosak vagytok, tényleg :))
Kaptam egy privát üzenetet is, őneki is köszönöm.
És én is remélem, hogy csak átmeneti lesz.
Magamról annyit, hogy gyerekként a szociban én is egy lakótelepi átlag család átlagos gyereke voltam. Nekünk a rendszerváltás hozta meg a jólétet. Igaz, akkor én is nagyon fiatal voltam. Később felnőttként ennek élveztem a jó oldalát. Sokat dolgoztam magam is benne, jól menő KFT-nk volt szüleimmel, testvéremmel. Aztán jött Vaálságh Géza és összekuszált mindent. Eddig bírtam vegetálni, tartalékokból élni.
Amúgy nem a másoknak megfelelés motivál, de nyilván nem állíthatok oda úgy, hogy esetleg az őszinteségem miatt fellengzős legyek. Ha titokzatos vagyok, akkor meg az a baj. És nem másoknak megfelelni, de nyilván senki nem járna be úgy dolgozni, hogy a háta mögött érzi, hogy róla beszélnek, esetleg nyíltan kiutálják.
De ha meg beállok politizálni és mindenen panaszkodni, meg a valóságsókról beszélgetni, az meg nem én vagyok. (Alig nézek TV-t, de akkor értékes műsorokat)
válasza:Ha jót akarsz magadnak, akkor sose mondd el a teljes igazságot. Csak azt érnéd el vele, hogy kikezdenek, arra meg most éppen nincs szükséged. Hogy ne tűnj furának se, mesélj valamit, de ne mindent. Pl: "volt egy kis vállalkozásom, nem nagyon ment jól, de leglább a saját főnököm lehettem" ilyesmit, mert arra bizony ugrik az átlagember, hogy jól élt valaki. Ne mesélj drága autókról, ötcsillagos hotelekről, viszont, ha semleges téma van műsoron (sport, csajok, ilyesmi) akkor lelkeden vegyél részt a beszélgetésben. És ne érezd magad kívülállónak, hiszen -sajnos- pillanatnyilag pont ugyanazokkal a gondokkal küzdesz, szóval lesz közös borongás a szar helyzet miatt..
Hogy te hogy fogod magad érezni... hát eleinte istentelenül nehéz lesz, gyakran rádtör majd a "mit keresek én ITT?!"-mizéria, sajnos ez ellen nem tudsz mit tenni. Próbáld legalább a szabadidődethasznosn eltölteni, hogy ne a múlton agyalj, meg hogy ne érezd magad "kevésnek"
A régi haverjaid elé meg állj oda büszkén. Semmi okod feszengeni előttük, nincs ember ebben az országban, aki ne kerülhetne ugyanígy a padlóra bármikor.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!