Miért lettek betegesen birtoklóak sokan egy párkapcsolatban?

Picit álljunk le az általad felsoroltaknál mielőtt itt elveszne a nép az egymás elhordásában.

"Egóból, önbizalomhiányból, nárcisztikumból vagy borderlineból?"

Vannak dolgok, amik kialakulnak s vannak, amikkel születik az ember, mint neurológiai elváltozás!

Nagyon nem mindegy!

A pszichológiai dolgok zöme pedig orvosolható, ám azt tudniillik, hogy az emberek többsége lelkileg sérült nagyra nőtt gyerek. Nem igen voltak, nem igen vannak rendezve lelki dolgaik s ez kihat az életük minden területére. Beleértve a párkapcsolatot is.

A birtoklás pedig egy ösztönös dolog (állatoknál is megfigyelhető), annak mélyését pedig sok minden határozza meg, ahogy azt is, hogy mik az egészséges keretek vagy sem.

Ezért érdemes rendezni a lelki dolgokat, emellett megismerni a másikat mélyebben, mielőtt fejest ugranának pár hét randi után egy kapcsolatba.

Azt is fontos lefektetni, hogy nem a pszichológus szerepet akarja az ember pl párkapcsolatban.

De vannak olyan esetek is, amikor szimplán meg kell tanulniuk az embereknek kommunikálni, őszintébbnek lenni s kultúráltan megbeszélni dolgokat, ha pedig kell a problémamegoldásra kell törekedni.

Mindehhez viszont megfelelő hozzáállás és mentalitás is szükséges. De ugye mi emberek nagyon különbözünk.

Pl hűség, monogámi s egyéb alapvető dolgokban is nagyon mások vagyunk. Értékrendekben szintén. Pl érdemes letisztázni, hogy kinek mi számít kellemetlennek vagy megcsalásnak. Összeegyeztetni a sok ilyen alapvető nézetet s összegezni, hogy passzoltok-e vagy sem. S bizony, hosszú távon a "sok kicsi sokra megy" is nagy igazság. Legyen szó pozitív, semleges vagy negatív dologról.

Ismerkedni kell, nem felszínesen.

Mindig is voltak, vannak és lesznek pl olyan emberek, pl akiket felsoroltál.

Első sorban az ő dolguk rendezni vagy szabályozni, másodsorban pedig, akik velük bármilyen kapcsolatban vannak el kell dönteniük, hogy mennyire kerülnek hozzájuk közel vagy sem. Bevállalja-e vagy elfogadja-e vagy sem. Ezeket a lépéseket is meg lehet tenni kulturált ember módjára.

Nem vagyunk mi megváltók s nem is a mi dolgunk, hogy beleszóljunk dolgaikba avagy annak rendezéseibe, kezeléseibe.

Az más helyzet, ha pl fejlődése mellett külső segítséget kér.

Akár szakitól egészen egy barátig. Pl "figyi, szólj rám, ha... és emlékeztess, hogy én mondtam."

Van ilyen barátom. Le is tudom nyugtatni. A felesleges túlagyalását pedig megbeszéljük, akár a barátnőjével együtt, aki viszont jelezte nekem már, hogy nagyon jól haladnak. Önbizalom problémával függ össze az ő esete.

Látni, hogy kezdi értékelni önmagát s a rossz beidegződéseket fokozatosan elengedni.

Az ilyen fejlődéshez viszont alap, hogy maga az illető elismerje, felismerje s belássa mi is a probléma, ám legfőképpen elhatározásra kell jutnia, hogy nem akar olyan lenni.

De pl egy borderline egy genetikai eredetű neurológiai elváltozás. Azt orvosolni nem lehet, maximum megtanulni kereteken belül vele élni, elfogadni.

Nekünk embereknek pedig meg kellene mindenkinek tanulnia, hogy ezért sem szabad elsőre ítélkeznünk, mert sose tudhatjuk mi áll a háttérben. Picit megértőbbnek lennünk, elfogadnunk. Az más kérdés, hogy befogadjuk-e s milyen távolságba-közelségbe engedjük be a másik embert. Mindenki maga alakítja a kapcsolatait s azok mélységeit. Joga van mindenkinek eldönteni.

Engem többen hívnak barátnak, holott az én nézetemből inkább jó ismerősök. Kevés embert nevezek barátnak a saját értékrendem szerint. Mindenkinek magvannak a kapcsolati határai.

Értelmesebb emberek elfogadják, mások meg azt kezdenek a tényekkel, amit akarnak.

Szóval kérdező, mindez egy rendkívül összetett témakör. Bőven lehetne még boncolni, részleteiben elmerülni. Érdekes és izgalmas mindez. Ám soha nem fekete-fehér.

Ezek az információk és tényekhez való sajátos hozzáállásunk is elengedhetetlen.

Pl nem fogok én becsatlakozni azokhoz az emberekhez, akik már elég sebet ejtettek a múltban az amúgy is megsebzett személyeken. Persze nem kellemes elengedni a kezét a nehéz eseteknek. Pl mert szeretem vagy szimplán kellemetlen hatással van rám, netán ugyebár toxikus.

No és nincs kedvem pszichológus szerepet játszani, hanem az adott kapcsolati formákban szeretnék egyenlő fél lenni.

Legyen az haveri, baráti, párkapcsolati, családi stb kapcsolati forma.

Szeretek olvasni, írni, kifejteni dolgokat. Ezt se mindenki szereti, valakik pedig pont ezt kedvelik vagy akár ők maguk is ilyenek és szeretnek becsatlakozni.

Ezúton is bocsi, ha valakinek ez sok lenne. (Egy 888 oldalas könyvhöz képest semmi 😁. S van pár.)