Miért nem szabad azt mondani, hogy aki szegény, az maga tehet róla?

Mindig szekunder szégyenem van az ilyen önsajnáló provokátoroktól.

"manapság már nem is lehet nyíltan beszélni x kisebbségről" - miközben nem telik el úgy nap, hogy valaki ne írna róluk valami határeset gyűlöletbeszédet a neten, vagy épp ne beszélnének róluk megvetően a köteletben

"miért nem lehet kritizálni a nőket?" - miközben egyre nyíltabb szexizmus van kb mindenhol

"miert kell tettetni hogy a kövérek nem undorítóak?" - miközben soha senki sem cenzúrázta magát amikor a kövérekről beszélt

"miért nem lehet mondani, hogy aki szegény, az meg is érdemli" - nem fog megállítani senki abban, hogy kimondd.

Ez annyira sunyi, gerinctelen viselkedés...

Kimondhatod a negatív véleményedet akarkiről (a törvény keretein belül), de te még azt is elvárnád, hogy soha senkinek ne legyen ellenvéleménye, hanem csak fogadja el szó nélkül amit mondasz. Ha meg másoknak van ellenvéleménye - hiszen nekik is ugyanúgy van szólásszabadsága, mint neked - akkor jön az önsajnáltatósdi, hogy jaaaaj..... hát én mán megse szólalhatok. :( :'( :((

Van olyan aki nem akar változtatni, annak mondhatod.

De annak, aki 3 munkahelyen dolgozik, hogy létminimumom fenn tudja magát tartani, ne kezdj el okoskodni, hogy de lehet tanulni is, meg váltani. Nem mindenkinek vannak meg a lehetőségei, úgy mint neked.

És a világért se kezdjen mindenki vállalkozásba, akinek fingja sincs a vállalkozáshoz, mert lehet, hogy nagyon jól hangzik, de értelmetlen valamibe belekezdeni, amit utána meg nem tud valaki csinálni, mert a minimum intelligencia hiányzik hozzá, hogy megértse ez mivel jár és minek kell megfelelni.

Amúgy meg ha így lefele beszélsz és lenézel másokat, semmivel se vagy jobb, mint a nagy jobb oldali kedvenceid. Fentről könnyű lenézni ha minden a seggünk alá van tolva.

Új dolgokat tanulni, megdolgozni valamiért fárasztó és melós, azokat, akik nem lustálkodnak a babérjaikon, könnyebb szidni.

Ettől függetlenül tényleg van egy szűk réteg, akik nem tehetnek a csóróságukról (pl. lerokkantosítják őket, vagy a férj/feleség lelép és ott marad a gyerekkel egyedül a másik szülő), de ez senki homlokára nincsen felírva, hogy mi oka, így inkább bölcsebb, ha nem szidod habzó szájjal azokat, akik nem dúskálnak a pénzben, mert sose tudhatod az okokat.

Amúgy ne zavarjon, ha valaki szegény, nem lehet mindenki gazdag. 🤷

Indulj ki abból, hogy a magyar nép otthagyja az utcán fekvő/furán viselkedő embert is, mert az szerinte csakis egy "drogos-alkesz, csöves lehet, csak esetleg egy éppen valóban betegségben szenvedő valaki nem" lehet - szerintük.

Tehát:

Emlékezzünk vissza, hogy 2006 óta megy ez a "Mennyé dóóóóógozni!" pofázás a társadalom által, holott fura módon 2008-ban-, majd 2010 után, pl.: 2012-ben is-, majd kb. 2020-ban is megtapasztalhatta a mai magyar társadalom, hogy nem feltétlen csak önmaga hibájából tud szegény lenni.

De mégis, valahogy kezd az elfogadottá lenni, ami a kérdésedben benne van.

Az a baj, hogy túlságosan egyoldalúan 'vizsgálják' szakértően a zemberek a másik problémáját, valamint utólag megy a "jobbnál jobb" beszólások: "Miért így-, miért nem amúgy cselekedett?". Amikor meg még a baj elején esetleg szóba kerülne, hogy "nekem van valami problémám", akkor mindenki elzárkózik az ötleteléstől, mert nem akar felelősséget vállalni a gondolataiért, meghogy "Ez az ő dóga!": röviden mossa kezeit.

Amúgy meg azért cinkes ezt mondani, mert a mai világban mindenkit érinthet a szegénység...

A 3#-al értek egyet.

Szabad mondani, csak elárulod vele magadról, hogy milyen tapasztalatlan vagy, vagy milyen szemellenzősen nézed a világ jelenségeit.

Bár van, aki némiképp maga tehet róla, mert a meglévő bevétele dupláját is elszórná. De ott is az a kérdés, milyen mintát látott, vol-e lehetősége normális hozzáállást tanulni.