Miért élnek visszacaz idősek az életkorukkal?

Ha nincs igazuk egy vitában, jön a duma, hogy az apád/anyád lehetnék.

Ha személyeskednek és visszaszólunk, jön a duma, hogy az apád/anyád lehetnék és kuss.

Ha olyanban akarnak elsőbbseget érvényesíteni, amihez nem lenne joguk és ezt nem fogadjuk el, jön a duma, hogy az apád/anyád lehetnék és kuss.

Ha ocsmány, lekezelő, alpári módon beszélnek a másikkal és szólunk érte, jön a duma, hogy az apád/anyád lehetnék és kuss.

De a saját igazuk érvényesítésében előszeretettel megy a gázlángozás, ferdítés, mellébeszélés, és az énhatársértő nárcisztikum, talan meg ki is forgatják a másik szavait.

Belevágnak a beszelgető partnereik szaváva, miközben az ő generációjuk tanította meg a későbbieknek, hogy a másik szavába nem vágunk, majd amikor ezzel számon kérjük őket, vagy nem akarják érteni mit mond a másik, vagy közlik, hogy "mert nem érdekel mit akarsz mondani" (akkor minek beszélgetnek?), vagy jön a duma, hogy az apád/anyád lehetnék és kuss.

Miért élnek vissza a korukkal? És ezekután mire föl várják el a kor és múlt tiszteletet?

1. Nem mindegy nyugdíjas építette fel.

2. Ha meg mindegyik is építette volna fel, az akkor volt, most meg most van.

Attól hogy pl. valaki 40 évig iskolaigazgató volt, az ne azzal járjon, hogy hajnali 6-tól üvöltethesse a panelban a lakodalmas zenéket, miközben egész nap feljelent ha egy 0.6 decibel zajt hall a falon túl és beszélgetést hall délután 4-kor az udvaron, miközben elküldni a k. anyjába, aki nem tetszik neki.

Valahányszor látok egy kérdést ebben a témában, szinte mindig megtelik a kérdés az idősek által elkövetett sérelem történetekkel (különösen tömegközlekedéses storykjak), mintsem hogy a témáról lenne szó.

Kicsit olyan ez, mintha lenne igény egy olyan kérdésre, hogy "Milyen sérelmeket követtek el az idősek veletek szemben?"