Szoktál hazudni, füllenteni? Szerinted létezik kegyes hazugság?

Ha egy négyéves gyerek egy embert rajzol és megkérdezi: anya, apa, idenézz mit rajzoltam. Na ilyenkor jön a kegyes hazugság: milyen szép!

Közben azt sem tudod megmondani, hogy az egy ember, amit látsz.

Persze. Szoktam sokszor. Sok mindenkinek. Pl a gyereknek hogy a Mikulás tette a csokit a cipőjébe. (Én voltam.) Vagy hogy aludj, mert a Sanyika is alszik már. (Nem tudom mit csinál Sanyika). A férjemnek hogy nekem mindegy, hogy KFC-ben vagy Mekiben eszünk. (KFC-ből akartam, de tudom hogy ő azt kevésbé szereti.) A barátnőmnek hogy nem volt ciki harmadjára is ráírni a csávóra aki egyértelműen ghostingolni akarja őt. (Ciki volt, de már addira mindegy volt.) A macskának, hogy elfogyott a sonka. (Nem fogyott el.) A főnökömnek, hogy programom van azon a napon amire utólagos munkarend variálással be akart osztani. (Nem volt, de ha nem ezt mondom akkor úgyis rávesz hogy bemenjek.)

Szerintem mindenki szokott hazudni. Ha nem így lenne elég hamar kinyírnák egymást az emberek. Aki azt írja hogy nem szokott soha, az már ezzel az állításával is épp hazudik.