Az emberek többségének szerintetek is szar élete van?

Pontosan az van, amit a #9-es mond. A saját és egymás életét tesszük szarrá azzal, hogy mindennek a rossz oldalát nézzük. Mindig keresünk magunknak egy álomképet, és megnézzük, mennyivel rosszabb nekünk.

Egy metaforán keresztül bemutatva a magyar ember gondolkodását: ha a kedvenc csapata utolsó az első osztályban, akkor tiszta szégyen, hogy utolsók lettek. Ha meg elsők a másodosztályban, akkor mit örüljünk, ez csak a másodosztály. Ha a csapat fölényesen megnyeri az első osztályt, akkor igazából csak a többi csapat volt szar. Ha meg épphogy csak megnyerik, akkor "majdnem kikaptak", tiszta gáz.

A lényeg, hogy mindig szar legyen.

Mi számít szarnak?

Lehet, hogy külső szemlélő azt mondja az én életemre, hogy szar. Nincsenek tizenmillióink, nincs legújabb autónk (8 éves, 2 évesen vettük), nem megyünk trendi nyaralásra, nem költök havi 400 ezret rongyokra, műszempillára meg hasonló baromságokra.

De igazából ez a külső szemlélő semmit nem tud rólam.

53 éves vagyok, teljesen szabad, boldog fiatalságom volt, jó barátaim, akikkel még a mai napig is összejárunk, sok buli, jövés-menés, jártunk külföldön is többször, de semmi olyasmi nem volt, amit a mai szemmel trendinek lehetne nevezni. De mi végtelenül jól éreztük magunkat, ÉLTÜNK, SZERETTÜNK, BOLDOGOK VOLTUNK, csupa nagybetűvel. Annyi élményem van, hogy naphosszat tudnám mesélni.

Most már nincs akkora pörgés körülöttem. Van egy kis házunk, nincs hitelünk, van autónk, vannak barátaink, néha programok, de imádunk otthon lenni kettesben is, sokat beszélgetünk, szeretjük egymás társaságát.

Egy fiatalnak ez ránézésre uncsi, lehet, hogy szar is, nekem viszont tökéletes.

Azt hiszem, ha most meghalnék, úgy csuknám le a szemem, hogy jó életem volt, nem akarnék mást.

Nézőpont kérdése. Nyugat Európától távol vagyunk.

Ellenben a többség saját otthonban él, még ha a szüleivel is, akkor is relatív normális körülmények között.

Van biztonságos megélhetés, hiszen ha dolgozol akkor alapvetően meg tudsz élni.

Meg eleve sokat dob a tény, hogy itthon azért bármikor kimész az utcára, vagy elmész valahova akkor alapvetően nem kell félned. Nyilván 100% biztonság nincsen, de azért nem kell félned attól, hogy gépfegyveresek rontanak rád, élve megnyúznak drogkartellek, vagy kedvtelésből agyonlő valaki.

Nincsenek veszélyes állatok, 1-1 medve, farkas, Erdélyben, Szlovákiában ezerszám élnek. Bármikor kimehetsz a legsötétebb erdőbe is.

Kérdező, te ismered az emberek többségét, ahogyan írod? Vagy milyen megfontolásból nyilatkozol így, hogy "Én azon a véleményen vagyok, hogy az emberek többségének szar élete van"

És honnan vagy te olyan biztos benne, hogy neked jobb és könnyebb életed van a többségnél?

9#

Leginkább azoknak veszik el, illetve veszítik el az életterüket akik boldogultak, nekünk fejlett világbéli embernek elviselhetetlen körülmények közt is. Csak nehogy azt higyjük, hogy mi kimaradunk majd a globális krízisből, ugyanis aki minél magasabbra mászik a létrán az annál nagyobbat esik.

"sokan hitegetik magukkal hogy nincs szar életük, de attól még érzik azt, hogy nem jó az életszínvonaluk"

Na tipikusan ez az: a magyar átlag ember kb minden mutatóban jobb életszínvonalon él, mint a világ úgy 70%-a, de mi inkább a maradék 30%-hoz viszonyítjuk, és akkor lehet tök utolsó.

Tipikus demagóg baromság megmagyarázni:

Ha nincs szar életed akkor is szar életed van, csak hitegeted magad...

Vakok közt a félszermű a császár!

Minden nézőpont kérdése. Attól, hogy szerinted szar az élete valakinek, neki még lehet, hogy ez épp megfelel. Az is lehet, hogy felfogja valaki, hogy élnek emberek sokkal magasabb színvonalon, mint ő, de beéri ennyivel, így is boldog.

Ismerek nálam sokkal magasabb színvonalon élő embert, de nem cserélnék vele, mert nem boldog. Meg tud venni bármit, el tud menni bárhová, de nem boldog. És nem azért nem boldog, mert nem tudja értékelni, ami van, hanem mert az anyagi jólét ellenére nem alakult jól a magánélete, és ezen a pénz nem tud segíteni.