Ha felnevelhetted volna magad,milyen irányban tennéd,mi lenne most belőled?
a mi szüleinket sajnos az sem érdekelte,hogy érettségizünk-e,először szakmára mentem,,én döntöttem el,hogy mégis leérettségizem,férjem szintúgy,fősulira nem lett volna pénzünk. a férjem mindig focista szeretett volna lenni,elsőtől kezdve focizott és kiemelkedő volt,tehetségesebb a társainál,rengeteg érmet szerzett,oklevelet,semmi nincs meg belőle,költözéskor se vigyáztak rá. kirándulásaokra se jutott el soha.(harmincasok vagyunk) a mérnök szak érdekelte még,
én már 8 évesen írtam egy egész verseskötetet,egy vastag naptárkönyvet teleírtam versekkel,ami szerintem ütötte egy felnőtt mércéjét is,(filmeket is versekbe foglaltam)később regényeket is írtam. sajnos elkallódtak. bezzeg én a fiam minden rajzát mappába gyűjtöm neki,kész csoda lenne ha verseket írna,minimum kiadatnám :P egyetlen tehetségem,hogy elsőtől kezdve folyékonyan olvastam idegen szavakat is,míg a többiek,még 2.3.-ban is akadozva olvastak. gyors és hangsúlyos voltam,mindig szinkronszínész szerettem volna lenni,kihasználhatták volna a tehetségem. most harmincas családanyaként,nem tudom hogy lehetnék szinkronhang. jó lett volna színjátszó szakkör vagy valami( nálunk csak néptánc volt),mert félénk voltam,de ha más bőrébe bújhattam volna,bátran beszélnék,sokat segített volna feloldani a gátlásokat,és szerintem a többiekhez is könnyebben beszéltem volna ezután. csak egyszer léphettem fel gyerekként,és angolul beszéltünk,de így is élveztem.otthon koreográfiákat találtam ki magamnak zenékre,tehát a színház is érdekelt volna,ehelyett bedarált minket is a szokásos alapszakok,bolti eladó,biztonságiőr, stb,vagy sokszor gyárakban kezdi az ember,
ha újra kezdhetnéd és felnevelhetnéd magad,milyen irányba terelnéd,hogyan segítenél?és mi lenne most belőled?
válasza:
válasza:A gyerekhez türelem kell és odafigyelés, pszichológiai érzék, empátia.A biztatás, bátorítás sokkal több jót kihozhatott volna belőlem, mint a kritizálás és a túlféltés. Nálam ezeket nagyon elcseszték.
És az egyik legfontosabb, hinni a gyerek képességeiben, bízni benne. A jót feltételezni róla, nem a rosszat. Nálunk ez sem volt meg.
válasza:Egyébként szoktak keresni szinkronszínészeket facebookon és nem kell hozzá semmi csak te magad. Meg van pár dolog ami miatt jól meg kell gondolni alkalmas vagy rá. Szépen kell kommunikálni és nem lehetsz se nagyon halk se nem pöszme. Meg mindj megkeresem elküldöm.
Szüleink a "legjobb tudásuk" szerint neveltek lehetünk rájuk dühösek és szerethetjük is mellette őket. Bár vannak helyzetek amikor elég durva tragédiák vannak és úgy nehéz szeretni is.
De felnőttkorunkba sose késő változni változtatni kell hozzá kitartás az, hogy kicsit bátrabban kilépj a komfortzónából. Lehet valakinek pszchiológus is kell hozzá , mert a mindennapok is számára nehézséget okoz.
De így, hogy felnőttünk bármikor akár 30 évesen is a mi kezünkben van a döntés, hogy változtasunk. Ideje elkezdeni hinni magadban! És akár kockáztatni. Kipróbálni 1-2 lehetőséget megnézni hogy tetszik e
válasza:Én tarsastánc rúdtánc ilyenekre ranittattam volna magam kb már 9 éves kortol.
Plusz pénzugyi kulturára felépitve egy stratégiát hogy lesz lakásom anyagi biztonságom es diplomám.
Aztán go kulfoldre táncolni(nem keverendő más foglalkozásokkal..)a nyelvtanulásra felsőfokig ráfekudni.
Aztan összeszednj a pénzt ingatlanokba beruházni aztan a diploma plusz nyelvvel jo helyen elhelyezkedni itthon es komoly kapcsolat családot kialakitani.
Igazabol az egészet fel kellett volna épiteni szerintem.
Nem ugy hogy hah majd valahol leérettségizik az a gyerek aztán csinal amit akar, az meg kószál összevissza az életben hol dolgozik hol tanul aztán végig nincstelen aztán diplomával se jut el csak közalkalmazottig.
Nem lehet gyereknevelést véletlenekre bízni hanem rudatos stratégiák kellenek sajnos.
Azert sajnos mert melyik szülőnek van ennyi energiája ideje meg élete erre. Egyiknek sem.
válasza:Jav * taníttattam volna
* tudatos stratégiák kellenek már kicsi kortól.
válasza:Elsősorban elvittem volna magam ADHD kivizsgálásra.
Nem tudom hogy de magabiztosabbnak neveltem volna magam, nem hazudtam volna ennyit.
válasza:Engem elég szigorúan neveltek (tanárgyerek vagyok, egyke és kései), nagy elvárásokkal, amik nem minden esetben voltak túl reálisak, illetve eléggé túlféltők is a szüleim. A mai napig is.
Ha én nevelhettem volna fel magam, akkor leszögezném, hogy fontos a suli, és a jó jegyek is, azonban ez nem minden. Sokáig megszóltak otthon (finoman szólva egyes esetekben), amikor hármast, vagy annál rosszabb jegyet vittem haza, ahogy azért is, ha nem tanultam még péntek este is. Gyakori kérdés volt, "hát már megint nem tanulsz??", mert akkor is elvárták, hogy könyvek felett kuporogjak, amikor arra nem is volt szükség. Így a szabadidőm nagyja is tanulással ment, részben emiatt nem is nagyon voltak barátaim.
Külön figyelmet fordítottam volna az erősségeim megkeresésére, megtalálására, illetve azok fejlesztésére is, ahogy arra is, hogy rendszeresen sportoljak, mozogjak már általánosban is.
Végezetül a szorongásomon is dolgoztam volna. Mindkét szülőm küzd vele, felmenőik közt is jelen volt, unokatesóimnál is gond, szóval eléggé indokolt lett volna ezzel jóval hamarabb foglalkozni, és nem hagyni, hogy ekkora gond legyen belőle. Ugyanez igaz az önbizalomhiányomra, megfelelésikényszeremre is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!