Interneten való ismerkedésnél, hogy döntitek el, hogy szimpatikus e számotokra a másik fél, vagyis hosszabban beszélgettek vele, nem lekoptatjátok?

Nálam a fő szempontok; iszik, cigizik, bulizik? (Én nem, és olyat keresek aki szintén nem)

Macskás? (Van 2 benti macskám. Fő szempont, hogy macska buzhee legyen)

Gyerekmentes? (Viszlát, csok királyok)

Ha az exét szidja az negatívum. Anycival él, anycival csinál mindent - negatívum.

Ez tök szép dolog és támogatandó olyankor, amikor egy szeretted kerül ilyen helyzetbe. De az is tök érthető, ha nem akar valaki ilyen terheket az életébe egy teljesen új emberen keresztül, akihez nem köti még semmi. Az otthonápolás azért elviszi az ember napját. Helyez köt, sok időt igényel, sok érzelmi és mentális energiát fogyaszt, illetve nagyon drága is, mert kiesel a munkából.

Én például nem akarnék olyan emberrel randizni, akkor nincs lehetősége rendesen randizni járni vagy programozni.

Viszont nálam a dolog eldöntése full intuitív, nincs egy listám, amin pipálgatom a tételeket. Inkább olyan kérdéseket teszek fel, hogy hogyan érzem magam az illetővel, mennyire érdekel, hogyan viselkedek mellette, mennyire illünk össze a hétköznapi szituációkban, mennyire gondolunk mást a világról, miről beszélgetünk stb.

Bizalmatlanabb vagyok idegenekkel szemben, szóval nálam a találkozó több hétnyi beszélgetés után merül csak fel, viszont az az a "hely", ahol igazán meg lehet a másikat ismerni.

Neten meg az alapján döntöm el, szimpatikus-e a másik fél, hogy mennyire tud jól kommunikálni, mennyire gördülékeny a beszélgetés vele, mennyire tudja jól fenn is tartani azt, mennyire érdeklődő. Mennyire tud helyesen írni (mostanában vonzom az olyanokat, akiknek még a "szia" leírása is gondot okoz, a többiről nem is beszélve..).

Annyira sokszor jártam már úgy, hogy én vittem a beszélgetést, a másik meg visszakérdezni se nagyon tudott; úgy éreztem, nem is próbálkozik.