Gyász alatt hogy éltétek meg a halottak napját, karácsonyt, családi ünnepeket?

A halottak napját sosem értettem, sosem tartottam. Akire emlékezni akarok, arra nem csak egy évben egyszer emlékszek...

A karácsony, családi ünnepek viszont nagyon nehéz volt, mert kb minden arra emlékeztetett, hogy ő már nincs. Pl. Szeretett nagymamámhoz mentünk minden egyes évben dec.25-én, "ha esett, ha fújt". És az, hogy egyszer csak eljött a karácsony másnapja és már nem tudtam elmenni hozzá, jobban szíven ütött, mint előtte bármelyik hétvége, amikor mehettem volna, mert azok kevésbé voltak kőbe vésve, mint a 25-e.

Meg a mai napig rossz, hogy látok valamit, amiről az jut eszembe, hogy na, ezt venném szülinapjára, vagy biztos örülne ennek, de már nincs kinek odaadni.

Furcsa lesz, amit írok, de sehogy. Egyedül apám halt meg eddig a családból (a nagyszüleimet nem ismertem) a közeli családtagok közül, de vele sosem volt jó a kapcsolatunk, ezért a halála sem járt különösebb traumával. Nagyon bízom benne, hogy a közeli családtagjaim még nagyon sokáig élnek és nem kell azon aggódnom, hogy mi lesz halottak napján.

Illetve, azt hiszem, osztom az 1-es véleményét, én sem adott naphoz kötném ezt, személyes dátumok, születésnap, karácsony sokkal jobban megviselne, mint a halottak napja.

Anyukám halottak napjának éjjelén halt meg. Mi aznap kint voltunk a temetőben, megemlékezni az elhunytakról, ő kórházba került. Covid időszak volt, így hamar kipasszolták a betegeket, őt is hazavitte a mentő éjjel, hajnalra meghalt. (Hivatalosan nem koronavírusban, hiszen azt nemigen írták rá a papírokra senkinél. Mai napig nem értem, miért alakította a kormány evvel a statisztikát, mire volt ez jó.)

Akkor nem befolyásolta anyukám miatti fájdalmunkat a halottak napjának egybeesése. Azóta pedig, csupán annyi a különbség halottak napján, hogy immár ő rá is megemlékszünk.

Nekem nem konkrétan dátumokhoz kötve van hiányérzetem anyukám vagy más eltávozott rokon, barát esetében, inkább felidéződő emlékek okoznak átszellemült lelkiállapotot. Anyukám pl. tegnap nagyon hiányzott, amikor nagy kedvence Komár László zenéje ment a rádióban. Tulajdonképp, négy éve nem mertem meghallgatni Komár vagy Elvis zenéjét. Főként a Komár László - Ne sírj apám! vagyis Elvis - Don't cry Daddy c. dala és Komár László - Fiam vagyis Elvis - My Boy c. dala okoz fájdalmat. Tegnap mégis képes voltam végighallgatni Komár Aranyalbum 1981-1992 (1994) lemezét.

Közhely, de igaz, a fájdalom idővel enyhül. Nem múlik el, de nem lesz annyira folyamatos és valóban "Csak a szépre emlékezem", ahogy Putnoki Gábor írta.

Egyik évben pont karácsony előtt pár nappal volt nagymamám temetése.

Az a karácsonyunk szomorúan, sírással telt. És persze sokat beszélgettünk róla, ami segített feldolgozni a helyzetet.

Következő években már nem volt ilyen rossz.

Azóta már többen is elhunytak a közeli családban, de nem ebben az időszakban.

Nyilván hiányoznak, és gondolunk rájuk, és szóba is kerülnek rendszeresen, nemcsak ünnepekkor. Az első év mindig a legrosszabb, utána már kevesebb a sírás, több a vidám történet.

4-es vagyok. Kedves kérdező, most olvasom a hozzászólásod. Amennyiben szokás volt karácsonyfát állítani és csak a jelenlegi gyász miatt nem akartok, én azt javasolnám, igenis állítsatok fát. Legyen ez megemlékezés!

Anyukám, anyósom is imádta a karácsonyt, így biztos nem szeretnék, ha távozásuk miatt ne díszítenénk, ne állítanánk fát, ne ünnepelnénk. Természetesen, más féle lesz, nem mondanám ünneplésnek, inkább csak megemlékezésnek és némi kis pozitív hangulati elemnek, ami visszahúzza az életbe az élőket. (Nálunk vannak gyerekek, akik nagyon megsiratták a mamákat, de miattuk fontos továbblépni és élni, így karácsonyt megtartani is. Négy éve, amikor anyukám meghalt, fél oldalára stroke miatt lebénult apukámat pedig magunkhoz vettük, 11 és 13 évesek voltak. Első házasságomból felnőtt gyerekeim és általuk unokák is vannak. Nagy hajtóerőt jelentenek az élethez! Holnap lesz 93 éves apukám. Ő ünnepeken, halottak napján kicsit sírni szokott, amikor eszébe jut anyukám, de ő is képes átlendülni ezen. Szerinte is fontos, hogy valamilyen formában meg legyen tartva a karácsony és egyéb ünnepnap vagy emlékezés nap.)

Természetesen, nincs erre szabály, mindenki, ahogy érzi!

Nálunk az volt az egyesség az egyik nagymamámmal, hogy minden szombaton délután kettőkor felhívom. Általában hétvégén is dolgoztam, és úgy intéztem, hogy kettőkor mehessek szünetre, hogy fel tudjam hívni.

Szóval számomra az első szombat volt a legkritikusabb. Aztán mikor hazaértem, akkor gondoltam végig, hogy ha eddig minden más nap elvoltam anélkül, hogy beszélgessünk, akkor ezután is el leszek.

Most talán még a karácsony lesz fura, a másik nagymamámmal tradíció volt, hogy az öcséimet hozzá viszem át fát díszíteni/szánkózni, ha volt hó, hogy addig a szüleim fel tudják díszíteni nálunk otthon a fát, és a kisöcséim rácsodálkozzanak, hogy itt járt a Jézuska. Felnőttként nyilván megszűnt ez a tradíció, de én mindig ezzel a nagymamámmal töltöttem a karácsonyt, tavaly már kórházban volt, de látogatási időn kívül beengedtek hozzá, mert karácsony. Januárban elment, én úgy intéztem, hogy a karácsonyt idén végigdolgozzam, akkor csak egy sima munkanap lesz.

"Hivatalosan nem koronavírusban, hiszen azt nemigen írták rá a papírokra senkinél. Mai napig nem értem, miért alakította a kormány evvel a statisztikát, mire volt ez jó."

Nem kötekedni akarok, de ugye tudod, hogy ez pont fordítva igaz? Egy csomó embert covid halottnak könyveltek el, miközben nem voltak covidosak. Aki meg tényleg covidban halt meg, az nem egyik napról a másikra. Valami más baja volt édesanyádnak.