Miért idegesít ennyire a testvérem viselledése?

A testvérem 2 éve végzett az egyetemen. Elég nehéz volt az elhelyezkedés, most sincs fix munkaidős állása, de szakmán belül van és elég jól keres vele, home office. Nem mozdul ki sehova, igazából soha nem volt az a barátkozós típus, de mára ilyesztően bezárt. Ha én nem kérdezem, nem mond semmit, kb. nem érdekli semmi, nem olvas, nem tájékozódik.Alapdolgokat nem tud a világ működéséről. Azóta el van lustulva, majdnem 10 óra mire valahogy kikel az ágyból. Teljesen elhagyja magát. Legszívesebben adnék neki egy pofont, hogy térjen már észhez, kezdjen magával valamit. Tanuljon valami újat, vagy menjen el itthonról, de mindenre nem a válasz. Rá akartam venni, hogy iratkozzon be valami mesterképzésre arra is nem volt a válasz, a pszichológust fel sem merem hozni neki. Olyan, mint egy gyerek, a szüleim adják alá a lovat, úgy bánnak vele, ami baromi nem normális. Közben keres munkát, de szerintem nem akarja ő ezt igazán, mindig csak előtte egy nappal készül, alap dolgokat nem tud és csodálkozik, hogy elutasítják. Idegesít, hogy a képessége megvan hozzá mégsem tesz eleget érte. Mindezek mellett túlságosan érzékeny, kb. ha felemelem a hangom elsírja magát. Néha ilyesztő. Otthon is rettentő mérgező a környezet annyit győzködtem, hogy költözzön el onnan, de azt sem akar. Dühít nagyon, hogy ennyire szabotálja magát. Annyira szeretnék neki segíteni és szeretném, hogy jól menjenek a dolgai, de már nem tudom, hogy mit tehetnék. Valószínű kiégett az egyetem alatt. A szüleinkre soha nem számíthattunk, lelki dolgokban főleg nem, ezért ez a megnyilvánulás részemről, mert tudom, hogyha én nem segítek akkor senki nem fog neki. A barátaival sem oszt meg semmit, tudom, mert a legjobb barátnői közösek. Már néha annyira idegesít, hogy ezt csinálja saját magával, hogy legszívesebben nem is beszélnék vele, már taszít, amit csinál, lehúz lelkileg és nem akar megoldást rá. Miért idegesít ez ennyire és mit tehetnék érte?

Köszönöm a megértéseteket és a válaszokat.

Légyszi ne trollkodjatok.