Minek a jele ez?

Mostanában kezdem megtanulni értékelni az egyedüllétnek az értékét. Van időm gondolkodni, és azt hiszem, kezdem megtalálni a hitemben a helyes utat.

Az egész eset - ahogyan gyakran előfordul másokkal is - a szerelemmel kezdődött. A lány, akibe már évek óta szerelmes vagyok, most egy váratlan dolgot írt pár napja: megtalálta a jópár éve neki adott szerelmes versemet. Azt mondta, hogy szerinte szép, és most kezdi igazán elhinni, hogy tényleg fontos nekem.

Erre csak azt tudtam mondani, hogy igen, ő tényleg fontos nekem. Valahogy nem akartam bonyolultabb helyzetet előidézni. Mivel ő csak barátként tekint rám.

Az, hogy ő fontos nekem, szintén jól esik neki.

Mostanában gyakran gondolkozok el, hogy miért történnek velem dolgok. Miért úgy történnek, ahogyan?

Hiszem, hogy ebben közrejátszik a hitem is, ami most újjászületett.

Mit gondoltok? Mi lehet a vége a dolognak?

Előre is köszönök minden jó és rossz választ!