Melyik a fontosabb?A külsőnk vagy a környezetünk rendben tartása?

A saját szempontjából az a jó, ha mindkét dolog rendben van.

A külvilág viszont az emberrel szembesül, nem a kecójával. Tehát ha pl van egy pasi, aki otthon rendetlen, rántottás tányés a mosogatóban lassan elmászik, a koszos zoknik diszkóznak a padlón, a pókhálók minden sarokban ott vannak, de a pasi lezuhanyzik, igényes parfüm, szép, tiszta, vasalt ruhák, komoly óra, és beül a Porsche 911-esébe és elmegy egy társaságba, akkor le fogja őket nyűgözni. Függetlenül attól, hogy otthon mi van.

Aztán ha hazavisz egy csajt, nyilván fordul a kocka.

De amúgy ha nem trehány, csak nem tisztaságmániás, de önmagára igényes, azzal jobban tudok azonosulni, mint egy perfekcionistával.

Mármint az elsőnél el tudom képzelni: nálunk sincs mindig patyolat gyerek mellett, de magunkra figyelünk.

A másik véglet viszont számomra kissé irreális. Leginkább valamilyen mentális betegségre utal az ilyen.