Mi az, ami nyomaszt téged jelenleg?

Első vilàgbeli problémàim vannak leginkàbb de nyomasztanak lelkileg:

- Öregedés.

- Nincs pàrom.

- Sose tetszett ahogy kinézek, mindegy mennyit dolgozok rajta, és most màr öregedek is.

- Szeretnék sok mindent tanulni, van is hozzà tanfolyam, de munka utàn magamat és a lakókörnyetetemet karbantartani alig van energiàm. Manapsàg màr a számítógép elött ülve elalszok.

- Nincs mit vàrnom a jövőbe tekintve, így amikor nagyon elkeseredek akkor impulzív módon pénzt költök hogy legalàbb azt vàrhassam hogy megérkezzen a csomag az épp aktuàlis kacattal amitől a kis boldogsàgot vàrom. (Ennek oka szerintem hogy végzettségem és munkàm ellenére butànak, gyengének, és befolyàs nélkülinek érzem magam sok téren. Pénzem van, a költése kicsit hatalmat éreztet velem, és azt hogy van egy kis befolyàsom az életembe. Persze hamis érzet, de nyugtat.)

- Fiatalkoromat kb elpazaroltam és most érzem.

Étel mindig van a hűtőben, àram jön a falból, víz folyik a csapból, biztonsàgos környéken lakok, sajàt hàzam van, nem kell aggódnom hol alszok egy év múlva, kényelmes munkàm van. Szóval objektíven annyira nem rossz az életem. Mégse szeretem.

Engem jelenleg az nyomaszt, hogy meghíztam. Próbálkozom lefogyni, nyilván az akarat erőm kevés. Emiatt sajnos régi ismerősökkel nem is találkozom, mert szégyellem. Tudom, hogy lehet ellene tenni.

Szeretnék olyan ember lenni, aki nem szorong folyamatosan, nem kattog feleslegesen dolgokon, nem generalizálom a dolgokat. Járok szakemberhez, szedek gyógyszert, mert már máshoz nem igen tudtam fordulni, de úgy érzem nem igazán hat. Sokat javult a helyzet ennek ellenére, de nem érzem jól magam így.

Elveszettnek és magányosnak érzem magam.

Egy nyári diákmunka után eldöntöttem, milyen szakra szeretnék jelentkezni, ahogy azt is, milyen munkakört célzok majd meg az egyetem elvégzése után. Oda és arra vettek fel, ahová leginkább szerettem volna menni, el is végeztem gond nélkül, kiváló eredményekkel és szerettem is. Remek lehetőségeket is kaptam közben, amik nagyjával sikerült is élnem, szóval szuper volt minden.

Azonban.. gyakorlat alatt szembesültem azzal, hogy a megálmodott pozíció hosszútávon nem nekem való. Pedig az ottani főnök(öm) szétdicsért, szinte azonnal megbíztak bennem teljesen, és pár héten belül már olyan dolgokat csinálhattam, amik messze meghaladták a gyakornoki munkakört. Kevés hibával is dolgoztam, meg tényleg úgy érzem, hogy az elvárt szint felett teljesítettem. De már tudom, hogy abban viszonylag rövid időn belül kiégnék, ami meg nem lenne célom, pedig élveztem az ott töltött időt.

Továbbmegyek mesterre, bár olyanra, ami nem kimondottan az alapszakom folytatása. Csak most nem tudom, munka terén, merre kéne lépnem :c Kicsit el is vagyok keseredve, mert nem számítottam erre.

A magány pedig barátok és párkapcsolat terén értendő. Sosem volt sok barátom, ők is szinte azonnal elkoptak, amint egyetemre kerültünk. Egy valaki van, akivel pár havonta sikerül egy találkozó, aztán ennyi. Nekem pedig több programra, találkozóra lenne igényem.

Párkapcsolatom meg sosem volt. Nem is jártam sokat olyan helyekre, ahol lehetett volna valami, meg ~20 éves koromig teljesen hidegen hagyott a téma. Így közel 4 évvel később, meg erősen érzem a hiányát. (csak azért, hogy legyen egy, nem fogok belerohanni egybe)