Hogyan ne lázadjak magam ellen és elfogadjam a nihilt?

Nagyon megváltoztam 10 év alatt. Egy bátor , pofázós ember voltam azaz mindent el tudtam intézni, szerintem jó fej is voltam nem káromkodtam, panaszkodtam. Érettségi után sajnos nem költöztem el itthonról mert jó volt szeretetben élni, olyan jó amikor közösen a szülökkel fimet nézúnk, Counter Strikeozok Apával Anyuval meg sakkozok pl. vagy kártyázunk, de meg egy bevásárlás is öröm volt, boldog emberek.

Ez az indokom, kifogásom.

Probléma, hogy 27 leszek és itthon lakok, se pénzem elmenni máshova főleg nem albérletbe. Külön hazrészben lakok, ilyen melléképület , de viz, villany, gáz van. Munkahelyem is van, de monoton mindig ugyan az, belül viszont lázadok magam ellen. Nem akarom örökké ezt csinalni? Meddig csinálom? Mi lesz, hogy rájöjjek, ez nem nekem való? Nyugdíjig ez lesz? Ha ez nem lesz mi lesz? -ezek kavarognak bennem.. Vasárnap már a munkára gondolok, hogy mi lesz és egyből hétfő. Kollégám szerint nem szeretem a melóm ha így van.