Milyen volt 2005-2010 közt kamasznak lenni?

2005-ben kezdtem a gimit.

Volt délután MSN-ezés, reggel suliba menet mp3 lejátszón hallgattuk a zenét. Okostelója nem volt még senkinek. Nagy divat volt az emo, Tokio Hotel, vasalt haj, anorexiásnak lenni. Iwiw, myVip... Informatika órákon az ECDL vizsgára gyakoroltunk, Windows XP volt. A fiúk még nem foglalkoztak annyira a külsejükkel (ruha, haj), mint most. Volt mindenkinek kb 2 pulcsi meg 2 nadrág azt csá, nem érdekelt ez senkit. A csajok csípő farit hordtak meg testszínűre festették a szájukat...

Én pl kisvárosban laktam, abszolút nem voltak menő futós cuccok elérhető áron, vagy Decathlon, meg hogy csomó ember fut kint. Kimentem sportolni és konkrétan körberöhögtek, beszólogattak. Manapság meg rengetegen futnak ott, ahol anno én és tök menőnek számít...

Ha tudtam volna, hogy felnőttnek lenni majd mennyire pocsék lesz, jobban megbecsültem volna azt az időszakot, bár talán a hormonok vagy akármik miatt akkor is depresszív lettem volna. Ki tudja. Anyam is akkoriban volt elég súlyos beteg. Nekem nem voltak semmiféle szerelmi ügyeim sem.

Nekem annyira nem volt jó, mégis vissza mennék inkább. Jobb volt az okos eszközök előtti élet.

Szerintem pont a legikonikusabb időszak

Még nem voltak olyan jó telefonok, így nem lehettünk a rabjai

Sokat buliztunk, akkor volt a legikonikusabb house zene

A zene, az akkori parfümök, a sorozatok mind nagyon nosztalgikusak ma.

Akkor voltam pont 13-18 éves

Ha néha belegondolok hogy csak a nappaliban volt számítógép és mennyire lassú volt a net, nem volt okosteló, most meg van hogy egész nap ki sem kelek az ágyból és le nem bírnám tenni…. Hihetetlen változás.

Nem is értem hogy bírtam ki okostelo és villámgyors net nélkül

Pont 2003-2009 között voltam középiskolás, az iskola szakképzési bénázásától eltekintve legjobb időszakom volt, jó társaságba kerültem, kikerültem a gyerekkori depiből, nyitott lettem, rátaláltam az animékre, az animék miatt barátkoztam az interneten, s a többi ebből elindulva.

A szakképzési bénázást úgy értem, hogy lejárt részszakképesítést sóztak ránk felesleges 4 évvel és középső 2 szakmai év után - ritmusból teljesen kiesve - dobtak vissza minket érettségizésre. El is rontottam emiatt az érettségit, 18-19 évesen sajnos nem volt már hozzá affinitásom és kiestem a ritmusból. Illetve minden csoporttársamnak rossz lett. Hiába van nagyobb eszem, ez ott elhasalt történet lett. Aztán érettségivel és a kukázható szakmával sem értem semmit, anyum nagyon rosszul állt hozzá, nem támogatott további tanulást, főiskolára nem mentem. Azóta anyum be is látta a hibáját. Sajnos ez viszont negatívan rányomta a bélyegét az életemre. Nem pont a főiskolára gondolok, sima szakképzésre mentem volna rögtön, szakmázni szerettem. Aztán azóta egy örökséggel és saját bevétellel is letettem még két szakmát. Végül két szakmám között félúton helyezkedtem el, de sajnos nincs nagy jövedelmem.

35/F

9+

4-eshez hasonlóan: óh, igen!... Iwiw, MyVip, MSN, Lola, Tokio Hotel, No Thanx, AFC, és az új hullám közben még pörögtek régi magyar zenekarok is. Szerintem pont jó időszak is volt még mindenben. A TV-ben is voltak még jó adások, például a Viasat termelte ki a legjobb sorozatokat és voltak köztük jó ifjúsági sorozatok. Folyamatosan tudtam mit nézni a TV-ből, de 2013-tól pedig már nem TV-zek szinte egyáltalán. Figyelem az adásokat, mert naprakész akarok lenni... De teljesen érdektelen változatlanul.

A zenei világ is pont utána kezdett elromlani egy trágya irányba, a 2010-2020 közötti zenéket egyáltalán nem is szeretem, mára kezd újra jobb lenni. Most szeretem a régi zenéket és a mai zenék kisebb részét is.

De amiben a mai világ jó a fiataloknak: magyar ifjúsági regények. Másban nem nagyon, de ezek legalább mutatnak valami példát. Azokat ennyi idősen én is szeretem és kifejezetten követem az íróinkat.

35/F