Hogyan érdemes fejben át állni arra, hogy aki bunkó azzal nem érdemes kedves lenni?
Én olyan vagyok hogy szinte senkivel sem tudok bunkó lenni, sokszor akkor sem ha indokolt. Például ha a másik egy hatalmas paraszt akkor is megpróbálok kedves lenni még ha tudom is hogy ezzel az ő malmára hajtom a vizet mert ezt behódolásnak tekinti.
Hogyan változzak meg ebben, hogy ilyenkor felesleges kedvesnek lenni és tudni kell elküldeni a másikat az any#ába ha már indokolt?
Én inkább figyelem a környezetemet és összerakom azt, amire nagyon-nagyon kevesek figyelnek.
Tehát:
A. megbánt, beszól valamit, én nem reagálok nagyon rá.
Azt gondolja, hogy "hú, de kitolt velem". Lehet. De:
Másnap azzal kezdi a napot, hogy haza kell rohannia, mert valami éktelenül fontos dolgot otthon hagyott. Visszajön, aztán mivel borult a napja, így kapkod, adódik neki még vagy 3 plusz feladata, stb.
Ahelyett, hogy mások b*tatását mellőzné és jobban figyelne önmagára, nem teszi. Ilyenkor mindenki hibás, csak ő nem.
Remélem érthető, amit mondani akarok: az élet nem hagy kifizetetlen számlát...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!