Megtévesztenéd az embereket, ha abból hasznot tudnál húzni?

Az elsőre egyértelmű nem a válaszom.

A második egy kicsit árnyaltabb kérdés. Ismerkedéskor, randikor természetes, hogy az ember igyekszik jó benyomást kelteni, nem hangsúlyozza hibáit, gyengeségeit. De direktben hazudni persze ott sem szabad, én legalábbis sosem tettem ilyet.

A főkérdésre reagálva:

Ha akarnék sem tudnék senkit sem megtéveszteni, mivel szó szerint képtelen vagyok hazudni. Olyan szinten ki is ülne az arcomra a dolog, hogyha nem is ezzel, de valamivel fixen lebuktatnám magam. Arról nem is beszélve, hogy becsületes vagyok, és ilyen dolgokba bele sem mennék, bántaná a lelkiismeretem, az igazságérzetem.

A két világnézettel pedig nem értek egyet. Legalábbis teljes mértékben egyikkel sem. Az elsőben a "szolgáljunk másokat és önmagunkat" résszel nem, a másodikban pedig az alapötlettel. Amúgy is eldeformált világban élünk, és szerintem nem az a megoldás, hogy mi magunk is lemegyünk kutyába. Az tény, hogy valamelyest idomulni kell, de szerintem nem a gonoszkodás a megoldás.

#4 vagyok

Úgy gondolom, igen, a kettő közt lehet. Mások alá sem lenne szabad magunkat rendelni, és a gonoszságot sem érzem, gondolom követendő példának. Valaki bánt minket, arra nem az a megoldás, hogy felvesszük a stílusát, mi is úgy kezdünk viselkedni.

Kérdező, minek írtad a #3 kommentedet?

Machiavelli a fejedelem helyes viselkedéséről szól, hatalmának megtartása érdekében. Ennek köze nincs az átlagember szokványos emberi kapcsolataihoz.