Milyenek vagytok?

A köszönésekkor, ajándékozások alkalmával történő pusziszkodást nem szeretem, senkitől sem. Simogatásokat sem különösebben.

Az nagyon változó, hogy mit gondolok, érzek arról, amikor a vállamra, hátamra teszik a kezük, vagy a tenyerük az emberek. Néha kifejezetten tolakodóan hat, és nem komfortos, azonban -mondjuk- tömegben, amikor egy sráccal vagyok, és így jelzi, hogy itt van mellettem, az viszont kellemes, megnyugtató. Az meg határozottan kellemetlen nekem, amikor valaki beszélgetés közben, nemtől függetlenül, sokat hozzáér a kezemhez, vállamhoz.

Az ölelést viszont szeretem és igénylem, csak ebből nagyon keveset kapok. Gimis osztálytársak közt volt szokás a nap eleji és végi elköszönés öleléssel, és bár nem ragadt ez rám kimondottan, azért érzem, hogy jóval többször köszöntök már így másokat, akiket régen láttam.

Párkapcsolatom nem volt még, így az olyasfajta érintésekről nem tudok nyilatkozni, de a hosszú öleléseket tényleg szeretem.