Hogyan lehet valakivel megértetni, hogy amit ő mond az csak egy vélemény s nem ő a naprendszer közepe?

Kerulod. Elmesz sportolni,setalni,parkban konyvet olvasni,barattal talalkozni,ruhakat /cipoket/parfumoket/orakat nezni(nem kell megvenni semmit,de kifogasnak jo,miert nem vagy a kozeleben)

Az ilyen csaladtagot en is kerultem. Jobb idoben mindig mashol tanultam meg toltottem a delutanjaimat estemet sokszor egyedul. Rolam se akart leszallni.

Lehet, hogy tényleg jót akar, csak két külön világban mozogtok, és nem értitek meg egymást. Ilyenkor beszélgetni kell, minél többet megmutatni egymásnak a gondolatmenetből. A másik eset, hogy az egész k.rvára nem rólad szól, hanem róla. Abba meg nem éri meg belemenni, mert magával ránt az iszapba.

Példa az elsőre: örököltem földet, és após-anyóssal elég kemény volt. Nekik fel kellett dologzni, hogy ez nekem hobbi, és nem úgy állok hozzá, mint ők a maguk idejében. Nekem meg fel kellett dolgozni, hogy ekkora földet így nem lehet művelni, mert csak szenvedés lesz benne, öröm nem. Mostanra meg lett a közös nevező, és mindkettőnknek fel kellett ismerni, hogy tévedünk, addig meg kemény volt az út.

Példa a szomorú másodikra : anyám folyton kritizált saját magát példaként beállítva, ("bezzeg ő ennyi idősen"). Közben éppen magányossan, alkoholistaként az önutálatba süllyedve tengette az életét. Ha igazat adott volna nekem, esetleg az egész élete csődjével kellett volna szembenézni, ezért inkább engem b.sztatott. Ebből én túl jól nem jöhettem ki, utólag már látom. Akkor elég szar volt - finom voltam.

Sosem fogom megérteni, miért kell a jóhiszemű gondolatokat lepontozni. Bármilyen hihetetlen, vannak olyan emberek, akiknek tényleg jó a szándéka, de rossz mintából döntenek és rossz eszközöket alkalmaznak.

Én is osztogattam már sok tanácsot kéretlenül életemben, amikről később beláttam, hogy elhamarkodottan ítéltem, és nem így kellett volna viselkednem, mert támogatás helyett csak pluszban az agyára mentem az illetőnek. Nem vagyok sem nárcisztikus, sem pszichopata, meg semmilyen divatos kifejezés nem illik rám. Egyszerűen csak nem tudtam belehelyezkedni az ember helyzetébe.

Az öregek különösen nehezek, mert ők még úgy nőttek fel, hogy a tudás az öregtől jön a fiatal felé, mi meg már úgy, hogy az öregek csak süketelnek, de hasznosat nem mondanak. Ez garantált konfliktusforrás.